A japánok hogy viszonyúlnak a külföldiekhez\magyarokhoz?

Marhaság. Pontosan annyi pénzt kap, mint a japán, de a munkamorál is ugyanúgy vonatkozik rá. Kőkemény: napi 10-16 óra (a haverom dolgozott kinn kutatóként pár évet), és max. 10 nap szabadság.

Nem közösítik ki, elfogadóak. Egyébként itt is, mint máshol is van kivétel. Lehetséges, hogy kiközösítik, de ez a ritkább.

Távol-keleten létezik egy olyan kifejezés, hogy "Meg sem született".

Ezt 2 csoportra alkalmazzák:

- prostituált,

- külföldi.

Persze a turistákat, akik pénzt költenek, szeretik.

Magyaros részére: ha egy japántól megkérdeznéd, hogy hol van Magyarország, fogalma se lenne, de biztos ami biztos, betippelné, hogy egy amerikai állam (előfordult már, éljenek a youtube-os közvélemény kutatások)

Tény, hogy (nem csak) Japánban jóval nehezebb külföldiként beilleszkedni. Hiszen a japán életfilozófia lényege, hogy az egyén nem, csak a közösség létezik. Olvadj bele a tömegbe, ne tűnj ki. Pont ezért nézik kapásból gengszternek a saját országuk lakosát is, ha annak szőke a haja (tudniillik, egy tiszta japán embernek genetikailag lényegében lehetlen, hogy szőke hajjal szülessen). Hát még a külföldieknél! Lehet sötét hajad, szemed, meg japános színeid, attól még ugyanúgy messziről kiszúrható, hogy nem vagy odavalósi, és ez nem csak a testalkatodra, arcodra vonatkozhat. Úgy sérthetsz illemszabályokat, hogy neked fel sem tűnik, mert neked az normális, ha társaságban is nyugiban kifújod az orrodat, ha nem szürcsölöd a levest, vagy sorban eszed a fogásokat (leves-főétel-desszert). De ezekkel a cselekedetekkel kivívod magadnak, hogy 'hen na yatsu'-nak szólítsanak a hátad mögött.

De ha odafigyelsz minden apróságra, elnyerheted a bizalmukat - akár egy életre is.

Ebben minden benne van---

Ferber Katalin:

A felkelő nap árnyéka

[link]