Belinkelnétek vagy bemásolnátok nekem Henry Wadsworth Longfellow: Taglicht und Mondlich című versének a magyar változatát?

[link]

a 138. oldalon

Megpróbálom, tudom-e másolni:

III. NAPFÉNY ÉS HOLDFÉNY.

Verőfény mellett, tükrén tiszta boltnak.

Megláttam tegnap délbe' fönt a holdat.

Világa oly fehér volt, olyan gyenge.

Helyén papíros-sárkány mintha lengne.

Verőfény mellett, tegnap, szinte délben.

Egy misztikus dalt olvasgattam épen.

És úgy hatott rám, mintha ködbe' járnék.

Előttem holmi fantom, síri árnyék.

De lassan-lassan a nap láza eltűnt.

Mint szenvedély, mely odahagyja lelkünk.

S leszállt az éj falúra, völgyre, dombra

S mind elringatta néma nyúgalomba.

S a halavány hold immost büszke fénybe

Mint megdicsőült szellem tűnt elémbe ;

Sugárai az éjszakát bejárák

S szelíd derűvel tölték meg homályát.

És az a vers is a fülembe csengett.

Miként zene úgy törte meg a csendet:

S az éjszaka megérteté velem,

Mi báj van benn* s mi édes rejtelem!