Vajon miért nem figyelmeztetik (pl. családtagok) a médiaszereplőket a beszédhibáikra, kiejtési hibákra?

Mert más országokban teljesen természetes a helyi beszéd, tájszólás, beszédhiba, akármi jelenléte. Nme azon múlnak a dolgok.

Mondom ezt úgy, hogy én szerencsére maximálisan pesti köznyelven beszélek, de biztos van, aki ebbe is beleköt.

Ezen ne akadj ki.

Én is megőrülök a sok tájszólástól, de most ez a trend. Direkt ezeket keresik.

Ezért sem nézek már TV-t. Kihúztam az antennát is, csak DVD-zek. Ennyi. Innentől kezdve mindenki úgy beszél felőlem a TV-ben, ahogy akar. :D

ENgem is idegesít, de megpróbálok toleráns lenni :)

Az #1 voltam.

A beszédhibának semmi köze a tájszóláshoz. A tájszólás a népi hagyományunk része, a beszédhiba meg -igen bosszantó tud lenni. Főleg egy rádiós bemondóé. Szerintem is nyugodtan rájuk szólhatnának.

(Kalkuláld bele hogy a rádióból nem pontosan ugyanaz a hang jön ki mint ami belement a stúdióban. Az orrhang oka lehet ez.)

De nem érted? Az új "divatnak" megfelelően telerakták a magyar TV-ket határon túliakkal. Ők beszélnek így.

Szánalmas, de most ugye "szeretjük őket", úgyhogy ez a politika...

Valóban megfigyelhető, hogy az /á/ fonémát a fiatalabbak, főleg a hölgyek, előbbre tolt nyelvvel, az angolban is használt [æ] hanggal ejtik, ami a magyar [e] hangnál nyíltabb, így még ezeknél a beszélőknél sem esik egybe a két hang kiejtése. A hangok képzési helyének/módjának változása természetes folyamat, ez végbement az angolban is és részben a dánban is. Lehet, pár generáció múlva a magyarban is általános lesz, de az is lehet, hogy nem. Ezt nemigen lehet befolyásolni.

A ví[zs]cső, gá[zs]cső esetében semmi meglepő nincs. A magyar nyelvre kifejezetten jellemző a (részleges) hasonulás, vagyis amikor két egymást követő beszédhang idomul egymáshoz valamilyen tekintetben. Itt például a [z] hang veszi fel az azt követő [cs] képzési helyét, így [zs] lesz belőle, továbbá mivel a [cs] zöngétlen hang, ezért a [zs] zöngélenedik és végül [s] lesz belőle: ví[s]cső. Van, aki szóösszetétel határán tartózkodik a képzési hely szerinti hasonulástól, de a zöngésség szerintitől nem: ví[sz]cső; mások meg nem.

Egyébknént ugyanilyen képzési hely szerinti hasonulás történik pl. a színpad szóban is, ahol az [n] felveszi a [p] képzési helyét, így végül szí[m]padnak ejtjük – de ezen senki nem akad fenn, ez tök természetes.

Azt kell elfogadni, hogy a nyelv nem egységes: van, aki egy-egy jellemzőjét szélesebb körben haszálja, mint mások, de ettől nem lesz semelyikük változata sem helyesebb vagy helytelenebb a másikénál. Csak más.

De ezekről nem gondolnám, hogy beszédhibák lennének. Azt is megkockáztatom, hogy a környezetükben élőknek fel sem tűnik, hogy az illető kicsit másképp ejti az /á/ fonémát, mert nem okoz nekik megértési problémát – így nyilván figyelmeztetni sem tudják, de... miért is kéne?

Még ha valaki raccsol is (ami valóban beszédhiba, bár vélhetően szervi eredetű), akkor már miért ne szerpelhete a tévében? Miért ne mondhatná el a véleményét? Az erős diszkrimináció lenne, és csak az intoleranciát erősítené tovább... Sőt, éppenséggel még önbizalmat is adhatna más raccsolóknak, hogy ne szégyelljék a beszédhibájukat, mert ettől ők még nem érnek kevesebbet.

Ha valakit idegesít mások vélt vagy valós beszédhibája, akkor neki kell toleranciából órákat vennie... ;)