Van olyan magyar szó, hogy "sanyar"?

Igen, van. Itt van, az ertelmezo keziszotarbol:

(sany-ar) fn. tt. sanyar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Minden baj, szenvedés, különösen testet gyötrő lassu kin, mely az életerőt fogyasztja, emészti. Alakjára nézve hasonló a szomor, keser, szigor szókhoz, melyek szintén vagy testi vagy lelki gyötrelemre vonatkoznak, és több másokhoz.

Aszta! Először azt hittem, hogy poén a válasz (annak nagyon profi lett volna), de látom, hogy itt tényleg van ilyen:

[link]

Hát ez alapján maximum azt mondanám, hogy VOLT ilyen szó.

(Persze ez nézőpont kérdése: ha a halotti beszéd minden szavára is mondhatjuk, hogy "van olyan magyar szó", akkor ez is "van".)

Nem VOLT hanem VAN. Azt, hogy ti tinik nem tudtok magyar szavakat hanem majmoljatok az angolt, (sokszor helytelenul) nem az en nemzedekem hibaja.

Megall az esz neha, olyan szavakat kerdeztek itt, ami mindenapos hasznalatban volt/van.

"Nem VOLT hanem VAN. (...) mindenapos hasznalatban volt/van."

3-as, azért nem kéne a nagyképű pöffeszkedést ennyire kimaxolni. Megeszem a kalapom, ha a "sanyar" szó bárhol mindennapos használatban van vagy volt az országban az elmúlt 200 évben. Meg lehet nézni, az 50 legnagyobb magyar költő összes műveit tartalmazó verstárban is csak 5 költőnk található, aki használta ezt a szót, összesen 9-szer, jellemzően amúgy mind 19. századiak; a kb. 80 kortárs szerző összes műveit, tehát több százezer oldalnyi irodalmi művet tartalmazó Digitális Irodalmi Akadémiában pedig összesen 2 szerző van, aki egyszer leírta ezt a szót (Esterházy és Határ Győző). Mérget vehetsz tehát rá, hogy ez egy olyan szó, amit nemhogy mindennapi emberek (a legnagyobb sznobokat is beleértve), de még írók-költők sem használnak és a belátható múltban nem is használtak szinte soha a valóságban.

Üdv: egy magyartanár.

"neha, olyan szavakat kerdeztek itt, ami mindenapos hasznalatban volt/van"

Az igaz, de a sanyar nem ilyen (esetleg "volt" – bár azt is kétlem –, de semmiképpen sem "van").

Ennek megfelelően nincs benne sem az ÉKsz-ben, sem az OH-ban, sem az AkH-ban (az előző, 1954-es kiadásban sem), csak a származékai. Még a Magyar Nemzeti Szövegtár 180 millió szavas korpuszában is csak egy van, és az sem az. :-)

Persze poénból lehet használni, pl. [link] de ilyen alapon bármilyen – kitalált vagy már kihalt – szó "van".

Hogy Nádasdy biológusos analógiájával éljek (vö. [link] ):

nem azt mondom, hogy ilyen állat "nincs" (nem "melegvérű rovar"), csak azt, hogy "volt, de már kihalt" (vagyis "dinoszaurusz").

"Régészeti leletek" is bizonyítják, hogy volt (ld. [link] ),

illetve vannak most is olyan "állatok", amelyek egyértelműen tőle származnak (sanyarú, sanyargat).

Annak pedig nagyon örülök, hogy a néninek/bácsinak még tetszett látni a dinókat boldogult ifjú korában, de ez még nem jelenti, hogy azok nem haltak ki. Az életkor nem mindig jó érv (illetve ilyen nagyságrendben már éppenhogy gyengíti a hozzászólás komolyanvehetőségét...), ismeretleneket letinizni pedig szintén nem túl előrevivő.

Ugyanígy kevéssé segít az, ha az 1862-es Czuczor–Fogarasi-féle szótárt (címe: A magyar nyelv szótára*) megtévesztő módon "értelmező szótárnak" tetszik titulálni.

* ld. [link]

"sanyar" itt: [link] pdf/5kotet_3.pdf#page=104 )

Persze morogni mindenkinek joga van, ezt nem vonom kétségbe, és hát ha megáll az ész, akkor egy bizonyos korban már tényleg lassan indul újra.

A nemzedékekről: azt már sokat hallottam, hogy a fiúk nem tehetnek az apák hibáiról/bűneiről – így is van. Fordítva sajnos korántsem ennyie egyértelmű a helyzet...

Ui.: Az angol majmolása meg hogy jön ide?... :-o

saját megfogalmazásom pontosítása:

"esetleg »volt« – bár azt is kétlem"

ezt a kételkedést _mindennapos_ használatra értettem