Hogyan / Milyen stratégiával lehetne az eszperantót valóban globálisan elterjeszteni?

14:23

„Eladni azt tudod, ami hasznos, vagy azt, ami divatos.”

Vagy amiről el lehet hitetni, h hasznos. A divatossá tétel nem kunszt – sokáig divat volt eszperantóból nyelvvizsgázni a diplomázáshoz, és a eszperantisták is azt hirdették, h ebben mekkora haszonnal van. Aztán persze rájöttek, h ez csak egy kerülőút arra, ami amúgy is oda vezet, h meg kell tanulni azokat a fránya idegen nyelveket is, ha vki nemzetközi palettára lép.

És persze mindezt azért, mert te is írod:

„ Az angol pl. hasznos, mert angolul tanulni befektetés. Az angoltanulásra fordított költségek (idő, pénz) megtérülnek. Az eszp nem befektetés, tehát nem hasznos.”

„Akkor legyen divatos? A divattal az a baj, hogy néhány hónapig vagy évig tart, és nem mindenki követi. A tamagocsit lényegesen könnyebb elterjeszteni, mint az eszpet.”

Min írtam, a divatossá tétel nem kunszt, ez történt a diplomaszerzési motivációval is – a divatok szokásos sorsával együtt.

”a fő faktor, a megélhetés az emberek 95%-át érdekli valamilyen szinten. A nyelvek önmagukért az emberek 1-2%-át érdeklik.”

Ebben egyetértünk – mivel azonban idestova 20 éve tanítok embereket nyelvre magánpraxisban is (főleg magánpraxisban, évi jóval több, mint 2000 órában), tudom, h vannak, akik anyagi haszon nélkül is tanulnak. Persze jóval kevesebben, mint akiknek vmien pénzben nevesíthető érdeke fűződik hozzá.

Természetesen ez is szempont, de a szórakozás is az lehet, az pedig nem a megélhetésért van, hanem önmagáért – ha vmiféle szórakozási dologhoz lehetne kapcsolni, mindjárt nőnének az esélyei. Árukapcsolás, erről beszéltem.

"Hány "angol-ország" van?:)" Kérdeztem, erre azt kapom: „Az angol 52 országban hivatalos nyelv.” OK, de azok nem „angol-országok”. Ha „angol-országról” beszélsz, az semmiképpen nem kapcsolható semmiféle „angolszász-kultúrát képviselő” országhoz egy-az-egyben. Ha ezt hiszed, akkor te is tévúton jársz – a beszélt nyelv nem határozza meg a kultúrát.

Az USA-ban csak vmikor 2006-ban lett kimondva, h az angol ott a hivatalos nyelv, addig nem volt egy nyelv sem hivatalos státuszban. És Amerika aztán nem nevezhető angolszász-kultúrának.

”Sokkal magasabb szintű nyelvisemeret kell a hétköznapi csevegéshez, mint egy tudományos cikk elolvasásához. Ezért van az, hogy a nyelvvizsga sokkal többet követel, mint amennyi a tudományos publikációk elolvasásához szükséges. A hétköznapi dumcsizás a legbonyolultabb minden nyelvben.”

Nincs közöttünk vita ebben, hiszen én is ezt írtam – a diplomaszerzéshez követelt nyelvvizsga azonban nem a csevegést nevezi meg céljának, hanem az idegen nyelvi szakismeretekben való jártasság megszerzését – ezzel alapvetően ellentmond önmagának a követelményrendszere.

"Nos, nyelvészeti szempontból sztem csak a színvonalas érdekesség szintjét üti meg" írtam, erre ez jött:

”Csakhogy a használhatóságot, életképességet nem az jelenti, hogy a nyelvészeknek mi a véleménye róla. Az emberek nagyon kis része nyelvész, csak nagyon kevesen értik meg a nyelvészek finnyáskodásait az eszppel szemben.”

Itt azért kijavítanálak – nem arról van szó alapvetően, h a nyelvészek mit „finnyáskodnak”, sőt – éppen ellenkezőleg! Számos nyelvész is vall oan téveszméket, amiket az eszperantisták terjesztenek: sok oan szempint van, amiben a szimpla, általános nyelvészek nem tartják magukat járatosnak, így nem nyilatkoznak, hanem beveszik azt a sok maszlagot, amiket az eszperantisták a saját vágyteljesítő gondolkodásmódjukkal elképzelnek.

A probléma éppenhogy ott van, h a nyelvész-társadalom nem hajlandó érdemben, szakmailag megválaszolni, reagálni azokra a nevetséges téveszmékre, amiket az eszperantisták terjesztenek az eszperantóról, és persze pl. az angolról, a nagy riválisukról.

Szóval a probléma az, h a nyelvészek nem hajlandók globális szemlélettel közelíteni a mozgalom tevékenységéhez.

Ha beleolvasol a 15 részes „Soknyelvűek és az eszperantó” cikksorozatba, akkor láthatod, h képzett nyelvészek is általában mennyire szűklátókörűen nyilatkoznak az eszperantóról.

[link]

”Tízezer évig is finomíthatta volna, mivel nem létezik és nem is létezhet abszolút nyelv.”

Na látod – ezt ő maga is tudhatta volna, és már emiatt is nem kellett volna belekezdenie! Ma a eszperantisták tömegei hirdetik azt, h az eszperantó a leglogikusabb, a legkifejezőbb, stb, nyelv, és még hány más téveszmét!

"Az eszpnek, mint minden élő nyelvnek, vannak erősségei és gyengeségei. Ugyanolyan egyedi, mint bármelyik nyelv. Nagyon árnyalt és pontos kifejezésre alkalmas, semmivel sem marad el ebben az élő nyelvek mögött."

Nos, ez is egy téveszme - az eszperantónak ugyanis nincs meghatározott szórendje: ezáltal minden nyelv beszélője a maga anyanyelve alapján rakosgatja egymás után a szavakat.

Aztán - nincs frazeológiája - minden nyelv beszélője a maga anyanyelve kifejezéseit fordítja szószerint eszperantóra - aztán a másik anyanyelvű eszperantó-beszélő meg csak néz és pislog. Emiatt elsősorban erősen informatív jellegű kommunikációra alkalmas csak.

13:57

"nem nyilatkoznak, hanem beveszik azt a sok maszlagot, amiket az eszperantisták a saját vágyteljesítő gondolkodásmódjukkal elképzelnek."

Én úgy tapasztaltam, hogy nyelvészkörökben tömegsport rámutatni "az eszperantó hibáira". Mint ahogy természetesen a fanatikus eszpisták is fényezik magukat rendesen.

Hát, ebben akkor más dolgokat tapasztaltunk – a következetes, általános nyelvészek általában ódzkodnak értékítéletet mondani, akár pro akár kontra. És ez így van rendjén – egy „normális” nyelvész ezen a téren deskriptív álláspontra áll.

DE ha már itt tartunk – és azt tapasztaltam, h az eszperantisták sokkalta jobban fényezik a nyelvet, mint amekkora kritikát nyelvészeti körökből kapnának.

"Na látod – ezt ő maga is tudhatta volna, és már emiatt is nem kellett volna belekezdenie! Ma a eszperantisták tömegei hirdetik azt, h az eszperantó a leglogikusabb, a legkifejezőbb, stb, nyelv, és még hány más téveszmét!"

”1. Zamenhof célja nem a tökéletes nyelv volt, hanem a nemzetközi nyelv. A nyelvészi finnyogás is ezért értelmetlen. Zamenhofnak nem lett volna értelme belekezdenie, ha a tökéletes nyelv lett volna a célja, csak hát nem ez volt a célja, úgyhogy belekezdett.”

Persze – mondjuk úgy, h a „legkönnyebben megtanulható” nyelvet szerette volna összerakni. A megtanulhatóság azonban nem feltétlenül van arányban a használhatósággal. Ha így lenne, már régen az eszperantót használnák a világban, széltében hosszában, ha nemzetközi közvetítőnyelvre lenne szükség. Már 100 éve létezik a nemzetközi segédnyelv szerepére pályázva – ezalatt az idő alatt azért volt némi mozgás ezen a téren, és az eszperantó soha nem került szóba érdemben. Volt lelkesedés, de ez sokszor olyanok részéről, aki nem tanulták, vagy nem használták, csak éppen tetszett nekik az ötlet – úgy, h majd a világ megtanulja és használja.

„2. Az eszperantó a leglogikusabb nyelv abban az értelemben, hogy ennek a legvékonyabb a nyelvtankönyve. Ez egy védhető álláspont.”

Mondjuk azt, h a „legegyszerűbb” – erősen hiányos dolgokkal pedig nem nehéz a logikusság látszatát kelteni. Egy nyelvhez azért sokkalta több kell.

„Tökéletesen logikus nyelv nincs, természetesen. De az eszp abban tényleg a legjobb, hogy logikusabb felépítésű, mint a természetes nyelvek. Ezért könnyű megtanulni.”

Azért könnyű megtanulni, mert egyszerű és hiányos.

A logikus felépítésről meg annyit, h temérdek pontba azonos a szerkezete pl. az angoléval.

”3. Az eszp nem a legkifejezőbb, mert minden nyelv egyformán kifejező. Ugyanis a beszélőn sokkal több múlik, mint a nyelven. Ha valamire nincs szó vagy szerkezet, azt körül lehet írni.”

Ez az érvelés félrevezető – az eszperantónak nincs frazeológiája, és nem véletlenül van meg a „tanulóközössége”: általában olyanok, akiknek nem mennek a természetes nyelvek, vagy nem akarnak belevágni a tanulásba, vagy fogalmuk sincs, h mi egy nekik való tudásszint egy nyelvben… az eszperantóban, mint itt már elhangzott, nincs haszon, így a többség hobbiból tanulja. Ebből adódik az, amit úgy is leríhatnánk, h a lelkesedés nagyon elnéző, mivel az eszmetársi szolidaritásba beletartozik a hibák tolerálása. Én nem nagyon hallottam még oan eszperantistát, aki arra panaszkodott volna, h a többi eszperantista mennyire nem úgy használja a nyelvet, mint ő, v mint kellene. Pedig oan nincs, h aki használja az eszperantót, az tökéletesen használja… 

Visszatérve – honnan tudhatná egy eszperantó nyelvet beszélő ember frazeológia híján, h mit is kellene körülírnia? És persze, h azok, aki könnyűszerrel megtanulják, azoknak fogalma sincs arról, h az egyes nyelvek között mien nagy szórendi és frazeológiai különbségek vannak! A könnyűszerrel elért használati szint itt csap vissza – egy nyelv ugyanis nem szavak és szóalkotási illetve szűkspektrumú szerkezeti szabályok használata csupán.

Nos, mindezek hasznos eszmecserék, de a kérdés továbbra is arról szól, h az eszperantót, minden hiányossága ellenére hogyan lehetne mégis végre globális szinten elterjeszteni? És ez nemcsak az eszperantóra vonatkozik persze továbbra is, hanem bármely nemzetközi segédnyelvnek szánt mesterséges nyelvre.

Na, végre egy használhatónak tűnő stratégia...

Na de - szerinted miért nem erre ment el a mozgalom?

Amiket írsz, az "ésszerű"... de akkora volumenű munka, hogy erre sztem semmiféle apparátusa nincs az eszperantónak.

Én abban látnám a lehetőséget, hogy az eszperantónak bizony be kel lépnie a bulvármédiába - olyat kell nyújtania, ami látványos, uram-bocsá botrányos, ami figyelemfelkeltő, stb.

A filmes dolog is jó ötlet, de én első lépésnek nem az eredeti filmeket mondanám, hanem pl. a nagy mozifilmek eszperantó feliratos változatát, akár, vagy eszperantóra szinkronizált, vagy akár csak alámondásos változatát. Mindegy mi, csak az aktuális slágermozifilmekhez kapcsolható legyen ):o)

Elnézést a kifejezését, de megfelelő marketinggel minden szart el lehet adni, szokásba lehet vinni, miért éppen az eszperantót ne lehetne?

Az eszperantisták az ideális, de álomszerű végcélt célozták be, mint világbéke, meg hasonló dolgok, amik igazából az embereket nem érdekli. Ami az orruk előtt van és felbuknak benne, azt észreveszik.

Másik ötlet: annakidején az angol népszerűségének jót tettek a népszerű irodalmak, mint pl. a kifejezetten tőzsgyökér angol Sherlock Holmes, stb. Ilyen irodalmi figura kell az eszperantónak is - amit pl. eredetiben csak eszperantóul lehetne olvasni. Vagy ugyanilyen képregények. ... Stb.

Ma az autókat nem azon az alapon adják el, hogy el lehet velük jutni A-ból B-be. Az eszperantót sem úgy kellene népszerűsíteni, ami talán a vallásoknál beválhat, de egy mindennapos használatra szánt dolognál semmiképpen.

Másik dolog, pl.é mint amit a Scientológusok műveltek - megszereztek maguknak filmsztárokat, asszem Travolta és Cruise is belefolyt ebbe. Van bulvársztárja az eszperantó mozgalomnak?

Na, ez megfelelő irány lehet stratégiának ):o)