Ilyen kialakulhat a természetben?

(látom, nem mai kérdés, de válaszolok, ha már erre jártam)

miért ne alakulhatna ki? egy toldalék rengeteg különböző nyelvtani dolgot fejezhet ki, csak a nyelv beszélőin múlik, mit értenek hozzá, és mit nem. elvileg lehetne külön rag minden számra, személyre, esetre, módra, időre, ha lenne, nemre, aspektusra (pl ismétlődő, rendszeres, folyamatos, szándékos, állapotváltozással járó stb. cselekvés). minden azon múlik, hogy a nyelv beszélői mit akarnak külön jelezni egy toldalékkal.

pl németben van 2 múlt idejű ragozása az igének, mindkét időben számmal-személlyel egyeztetve. a svédben csak az jelen időt jelöli rag, szám-személy nem derül ki az igealakból, illetve a múlt időt csak flexióval fejezi ki. az angolban csak az E/3. van külön jelölve jelen időben, múlt időben meg, mint a svédben, csak flexió, se múlt időt, se szám-személyt jelölő rag.

az egy más kérdés, hogy sok ilyen után nagyon bonyolult lesz a ragozási rendszer, de ez az anyanyelvi beszélőknek elvileg úgyse okoz különösebb gondot.

Igazából ezt, amit te mondasz, hívják flektáló nyelvnek.

Ez nem agglutináló, mert annak azokat a nyelveket szokták hívni, ahol a toldalékokat kombinálják. És igen, ilyenek a szláv nyelvek.

Nem, a flektálás nem csak tőhangváltás. Az az, amikor a morfémák nem csak egy nyelvtani tulajdonságot fejeznek ki. Ha a tő fejez ki több mindent (pl. magát a jelentést és a jelen időt), akkor az a nyelv flektáló. Nem attól, hogy változtat a tövön.

Pl. a latin is ilyet csinál, amit a kérdező mesél, iskolapéldája a flektáló nyelvnek.

pl.

egyes szám - többes

alanyeset: puella - puellae

tárgyeset: puellam - puellas

részes eset: puellae - puellis

stb. (több esetet nem írok ki érted miről van szó)

Itt a toldalék fejez ki egyszerre több mindent (pl. a puella szóban az '-a' fejezi ki a nőnemet, az egyes számot és az alanyesetet egyszerre)

És akkor mi van a magyar nyelvvel? A te állításod alapján flektáló, pl az igei személyrag kifejezi legalább a számot és a személyt, jelen időben ott van még az alanyi/tárgyas ragozás is. minden főnév kifejezi a nyelvtani esetet. Márpedig én esküdni mernék rá, hogy a magyar nálam okosabb emberek szerint is agglutináló nyelv.

A flexió nem csak tőhangváltást jelent, hanem a szótő bármilyen változtatását. Mint azt már mondtam, a flexió, mint nyelvi jelenség a toldalékolást is magába foglalja, az egy más kérdés, hogy egy nyelv tipológiai besorolásánál nem feleltethető meg egymásnak a két fogalom egy az egyben. Tehát létezik flexió a magyar nyelvben is, de nincs köze a szavak jelentéséhez, és a magyar nyelv ettől még nem flektáló.