Melyik a legkönnyebb, a kínai, a japán vagy a koreai nyelv?

Egyéni nyelvérzék kérdése. Van aki szerint a japán, mert könnyü a kiejtése és a nyelvtana "hasonlít" a magyarhoz (ez azért elnagyolt, de mindenképpen jobban hasonlít a magyarhoz, mint mondjuk az angolhoz).

Lesz, aki szerint a koreai, mert teljesen fonetikus az írása, csak egyféle jelkészletet alkalmaznak, ami teljesen a kiejtésen alapul. A nyelvtana viszont talán a japánnál is nehezebb, agglutináló nyelv.

A kínai nyelvtana nem bonyolult, csak némi gyakorlást és megszokást igényel. A kiejtés és a hallás után szövegértés (élöbeszéd esetében, nem a mesterkélt, elnyújtott, tanulóknak készített hanganyagokra gondolok, mert azok köszönöviszonyban sincsenek azzal, ami Kínában vár az emberre) viszont az elején elég komoly energiákat vesz el, az írás alapjainak megtanulása szintén, bár szégyen ha valaki csak "pinyinül" tud kínai helyett.

Társalgási szintre elég hamar el lehet jutni, nehéz csak azután lesz. Viszont, ha nem megy a kiejtés, akkor felesleges eröltetni, mert semmit nem fognak megérteni, abból, amit mondasz.

Japán beszéd könnyű, ha sok animét láttál már kiejté réssze könnyű megjegyezni.

Sok angol szerű szavuk is van. :) Az írás már más kérdés. :)

Ezt kínai kóreiai nyelvet nem érteni hopp hopp ki hopp.:)

Az attól függ, hogy melyik a legkönnyebb, hogy neked hogy megy.

A kínai nyelv nyelvtana iszonyatosan egyszerű, izoláló nyelv, tehát nincsenek benne ragozások, persze attól függetlenül jól be kell gyakorolni, viszont a kiejtése először nehéz lehet (már akinek), mivel 4 féle tónusban ejtik ki a szavakat, és ha akár csak egy picit is rosszul hangsúlyozol, akkor a szónak más lesz a jelentése. Viszont ez még mindig könnyű a hanzikhoz képest, vagyis a kínai karakterekhez. Mivel van kb. 50-100k karakter, de egy átlag kínai, tanult ember kb. 3,5-4ezret ismer. Kiejtésre pár példa:

-饿, ezt úgy ejted, hogy "őá", vagyis, magas ő-ről, mész le alacsony á hangra, gyors kiejtésben, ami azt jelenti, hogy éhes-> 你饿吗？ Az első karakter a 'te' szó, vagyis a "nǐ", ejtése nyí, úgy, hogy az í eljét föntről leviszed, majd lentről főlviszed. A második szó az éhes, vagyis az "è" (őá), a harmadik pedig a kérdőszó, a "ma"(má).

Tehát a mondat így néz ki: te éhes kérdőszó?. Ennyire egyszerű a nyelvtana. 你(you)要(want)什么(what)?, vagyis mit akarsz?, mit kérsz? , ennyire egyszerű, nincs ragozás. Viszont kiejteni már nagyon nehéz, ha nem nagyon gyakorolsz.

-鹅，ezt is "őá"-nak ejted, viszont itt alacsony ő-ről, mész fel magas ára, és lassabban, hosszabban ejted ki a hangot, ami libát jelent. Hasonló az éheshez, mégis más.

Lehet, hogy így írásban nem tudom jól elmagyarázni, mert ezzel az alacsony magas dologgal nem jutsz sokminderne, ezt hallani kell. Viszont ha sokat gyakorolod, menni fog, csak állandóan figyelni kell a pontos hangsúlyra, különben félre értenek. Viszont ne tessék megilyedni, ha sok munkát képes vagy belefektetni, akkor nem lesz nehéz.

A japán nyelv már kicsit másabb, mivel ott a kiejtés nagyon egyszerű, főleg a magyaroknak. Nem igényel komolyabb erőfeszítést megtanulni helyesen kiejteni, viszont itt 3 féle írásrendszer van. Van egyszer a hiragana, a katakana és a kanji. A hiragana és a katakana sima abc-k, összesen kb. 90 írásjelet tartalmaznak. A katakana-val írják le az idegen szavakat, pl. a kávé stb, a hiragana-val írják a ragokat, a kanji, pedig olyan, mint a kínai-ban a hanzi, itt van kb. 50ezer írásjel, amiből a köznapi életben kb. 4ezret használnak. (plus, mínusz valamennyi). A hiragana a kanji mögé tett rag lényegében, viszont le lehet vele írni az összes japán szót, viszont az úgy nézne ki, mintha magyarul ékezet nélkül írnál, ami valljuk be, elég csúnya. Ezen kívül a japánnak elég bonyolult a ragozása, szóval az is egy idő, mire elsajátítod, ráadásul egy kanji jelenthet 3 különböző szót, míg egy hanzi, a legtöbbször csak egy féle dolgot jelent, másféle szinonímákkal. Pl. enni-zabálni-falatozni stb. De egy kanji akár 3 teljesen különböző szót is jelenthet.

Ezután jön a kóreai, ennek külön abc-je van, tehát nincs több ezer írásjel, de ettől függetelnül ennek az írása is nehéz. Viszont itt is nagyon fontos a kiejtés, és a nyelvtana sem könnyű, jól mondja az előző, talán még nehezebb is, mint a japán. Ez is keményen ragozós nyelv, szóval attól függetlenül, hogy az írása egy picikével könnyebb a japánnál szerintem vetekszenek nehézségben.

Azt kell hogy mondjam, hogy mind a 3 egyedi nyelv, és egyik sem könnyű, ezen kívül képtelen vagyok azt mondani, hogy valamelyik a legkönnyebb. Mind a 3 ugyan olyan nehéz, az egyik valahol könnyebb, a másik valahol nehezebb.

Ez rajtad áll. Én azt javaslom, hogyha nem beszélsz angolul, akkor a japánt tanuld, mivel ahhoz sok magyar forrás van. Én kínaiul tanulok már jó ideje, és életem végéig tanulni fogom, az biztos.

Viszont azt vésd az eszedbe, hogy mind a 3 ugyan olyan nehéz nyelv. Egyik sem könnyű. Ha csak hobbiból tanulod, nincs komolyabb célod, akkor szerintem japánul tanulj.

UI: ha tényleg nem akarsz babrálni és iszonyatosan odafigyelni a kiejtésre, ráadásul picivel egyszerűbb karaktereket akarsz, akkor tényleg a japánt tanuld. Ha ez nem megy, akkor a kínaiba bele fogsz őrülni.

Viszont a hangzás is mérvadó lehet, én imádom a kínai hangzását, de a japáné és a kóreaié is nagyon szép. Ahhoz, hogy valaki ilyen nyelvet tanuljon hobbiból, szerintem kell lennie legalább egy pici kötődés/rajongás az ázsiai kultúrák iránt.

Ha kérdezed, hogy kezdjed el a tanulást, akkor először tankönyv+tutorialok. Én naponta több órát foglalkozok a nyelvvel, és mivel minden tan és segédlet angolul van, így nem csak a kínait gyakorlom, hanem az angolt is. :D Praktikus.

Egyébként ha van rá lehetőséged, akkor javaslom a keleti nyelvek iskoláját Bp-en, mivel ha egy ilyen kezdő tanfolyamot elkezdesz, akkor az elég nagy löket az induláshoz. És ne reméld, hogy 1-2 év alatt megtanulod a nyelvet. Sok sok idő kell, mire jobb leszel.

Sok cseresznyét! :)

Még így utólag átolvasva azt mondanám, hogy lehet, hogy a japán és a kóreai nehézségét túlkomplikáltam.

Azt mondtam, hogy a ragozás nagyon nehéz! Igen, nagyon nehéz, kb. annyira, mint a többi ragozós nyelvben! De semmivel sem jobban! Tehát semmivel sem lesz nehezebb a japán ragozását tanulni, mint pl. az oroszét. Csak ki akartam hangsúlyozni, hogy ezek ragozós nyelvek, és biza be kell magolni a ragozó táblázatot, úgy, mint a többinél.

Azt tanuld, amelyikhez jobban kötődsz és jobban szereted! Ez a legfontosabb. Pl. egy k-pop rajongó nagyobb valószínűséggel fog kóreaiul tanulni, vagy pl. aki anime rajongó, az nagyobb valószínűséggel fog japánt tanulni.

1: dönts magadtól

2: hallgass rám, és japánul tanulj

3: ha van fontosabb dolgod, mint hobbiból nyelvet tanulni, pl. egy többet érő nyelvet tanulni, akkor ne tanulj ilyen nyelvet, inkább angolozz, vagy németezz stb.

Japannal kezdtem 7 eve. Nyelvtana kb magyar, de legalabb is nagyon hasonlo, a kiejtese ugyszinten. Csak az a baj, h itt orszagon belul kb haszontalan. Turistakat tudnek utbaigazitani meg felirat nelkul nezni a live-actionokat es kb ennyi.

Nemreg kezdtem a kinait. Imadom ** igaz meg csak magamtol youtub-on keresztul tanulom es kinai ismerosok altal, de nagyon szeretem. Szeretnek minel elobb jol megtanulni kinaiul, hogy kinaiakkal is tudjak dolgozni. Viszont teljesen mas a ket nyelv. A jeleken kivul semmi mas kozos nincs bennuk.