Az angol "used to" szerkezetet hogyan kell lefordítani?

litván

Nem hiszem, h vki beszéli itt.

Wikipedián csak ennyi van róla:

"A magyarból kiveszett igeidők

A magyar nyelv korábbi életében, már az ősmagyar kortól fogva jelen volt számos más igeidő, amelyek mostanra jóformán kihaltak. A múltat kifejező, összetett alakok (várok vala, vártam volt) esetében azonban kérdéses, hogy nem csak arról van-e szó, hogy egy ugyancsak szűk írástudó réteg "találta fel" és alkalmazta őket a latin igeidőrendszer analógiájára. Kijelentő mód múlt időt fejezett ki az elbeszélő múlt (várék), a folyamatos múlt (várok vala) valamint a régmúlt (vártam volt) is. Az elbeszélő múlt a jelenhez nem kapcsolódó események leírására szolgált, a folyamatos múlt idővel a múltban még zajló, folyamatban lévő történésekről számoltak be, a régmúlt pedig egy másik múltbeli eseményt is megelőző eseményre vonatkozott. Ebben a rendszerben a ma is létező múlt idő (vártam) elsősorban a befejezettségre utalt, és az élőbeszéd tipikus múlt ideje volt (bizonyára ezért is maradt fenn). – Ez a felosztás több indoeurópai nyelvben mind a mai napig hasonló formában él.

Jövő időben használatos volt egy másik alak is (várandok), a kötőmódnak pedig múlt ideje is létezett (vártam légyen).

A latin nyelv mintájára előfordultak egyéb alakok is, például a feltételes mód jövő ideje (várandanék vagy fognék várni), illetve a kijelentő mód egy másfajta jövő ideje (várandó vagyok), de ezek nem vertek gyökeret.

A kijelentő mód múlt idejű alakok és a szintetikus képzésű jövő idő a 19. század folyamán tűnt el a köznyelvből, Arany és Vörösmarty műveiben még szép számmal előfordulnak; egyes nyelvjárásokban pedig ma is használják némelyiket. A régmúlt egyetlen alakban, a szoktam volt szerkezetben a köznyelvben is előfordul (mivel az ige sima múlt ideje többnyire a jelenre utal), ám sokszor helytelenül, egyfajta álrégies stílus kedvéért (például mondottam volt).

A kötőmód múlt idejét még a 20. század elején is használták (Ady, Mikszáth, Karinthy), s olykor ma is felbukkan. Ez az igeidő talán annak köszönhette fennmaradását, hogy a ragozási paradigmában olyan helyet foglal el, amelyet más alakkal csak körülírással tudunk kifejezni.

Megjegyzendő, hogy egyéb formákra, például várék vala, nincs történeti bizonyíték, így ezek használata még archaizáló jelleggel sem ajánlott."