Hogy kell kiejteni a spanyol, jugar, igét és annak e/1 jelen idejű alakját (juego)?

hugar, huego - magyarul leírva, durván.

De ha a pontos kiejtésre vagy kíváncsi, akkor:

[link]

Ez azért van, mert ha a g után magas magánhangzó (e vagy i) jön, akkor erős h hangot ejtünk, j pedig mindig h hang. Pl.: gente (h), gordo (g), garaje (GARAHE-nek mondd) vagy például jugo (h) de limón.

nézd:

(yo) elijo - ELIGO lenne, ha G-vel írnád

(tú) eliges

(él) elige

amit az ember rendhagyónak tanul, de nem az, csak az írás követi a kiejtést. Ha csak hallod a szavakat, fel se tűnik, hogy bármi rendhagyó lenne. Ezt a változást egyébként kötőmódnál is megfigyelheted.

Nos, akkor tegyük tisztába a dolgokat. A spanyolban van egy, a magyar "h"-hoz hasonló, de mint előttem már írták, inkább olyan hang, mint a pech, doh szavakban, illetve a németben a ch: ezt írásban a "ge", "gi", "j" jelöli. És van a /g/-hang, írásban "gue", "gui", "ga", "go", "gu", mássalhangzó előtt csak "g" amit viszont szintén kétféleképpen ejthetnek: mondat elején és az "ng" kapcsolatban pontosan magyar [g], máskor, főleg magánhangzók között "zöngés h", ami a "ch"-hang zöngés megfelelője, kicsit olyan, mint a francia raccsoló r. Ez csak ejtésváltozat, azaz nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, és inkább csak Spanyolországban jellemző ennek az eltúlzott ejtése.

Tehát jól hallja a kérdező, a "juego" szóban a "j"-vel és a "g"-vel jelölt hang között fonetikailag csak annyi a különbség, hogy az első zöngétlen, a második zöngés, de mindkettő réshang, vagyis átírva durván "chuegho".

Ugyanaz, mint a /d/ változatai: a "d"-t is csak szó elején és az "nd", "ld" csoportokban ejtik "tisztán" (azaz magyarosan), máskor gyengül (hasonló az angol zöngés "th"-hoz).

Ez a nyugati újlatin nyelvekben (nem csak a spanyolban, hanem az összesben) egy általános jelenség, amit leníciónak (gyengülésnek) hívnak: a zárhangok (p, t, k / b, d, g) magánhangzók között zöngésülnek, ill. a zöngések lazán ejtődnek (a franciában pedig mára teljesen el is tűntek).