Hogyan használjam a kanji, katakana és hiragana írásjeleket?

A nevek leírása tulajdonképpen magánügy Japánban. Nagyon tág határok közt dönthet a névadó, hogy milyen kanjikat használ, hiraganat vagy éppen katakanat. Külföldi neveket viszont katakana-val írják, mint minden más jövevény szót.

Alapvetően a katakanakat jövevény szavakra tartják fenn, minden mást kanji és hiragana keverékével írnak.

A kanji a szavak tövét képezi, míg a hiragana a nyelvtani elemeket és a ragozott részeket. Ezt azt jelenti, hogy normálisan főneveket, amiknek nincs ugyebár ragozható részük, kanjival írunk, míg mellékneveket és igéket egy kanjival és utána pár hiraganaval. Ez az utóbbi pár hiragana a ragozandó rész, amit okurigana-nak hívunk (kísérő kana). Ugyebár na-melléknevek és partikulával álló határozószavak ebben az esetben nem különülnek el a főnevektől.

A fenti lenne az alapgondolat, de azért a valóság ennél árnyaltabb, sokszor láthatsz máshol is okuriganat (akár főnévben), aminek többnyire van valamilyen nyelvtörténeti vagy nyelvtani oka.

Igéknél alapvetően ugyebár ichidan (xiru, xeru) és godan (xu) végű igék vannak. Általánosságban az ichidan-oknál a xiru, xeru, míg a godan-noknál xu van okurigana-ban.

Persze vannak sok "kivételek", mint pl.: kiseru (着せる). Itt pl. az indok erre, hogy ez a 着させる (着る ragozott alakja) rövidüléséből önállósult ige.

Mellékneveknél az i van általában okurigana-ban, de megint csak vannak sok kivétel. Például a shii végűek (nyelvtörténeti ok).

Aztán vannak főneveknél pl. olyan, hogy kirai 嫌い (tulajdonképpen ez egy na-melléknév, de az i nem ragozandó elem). Itt pl. a másik iya (嫌) olvasattól való megkülönböztetést szolgálja.

Tehát általában az okurigana a ragozott rész, DE sok faktor beleszól még, hogy egész pontosan hol áll a határ. Érdemes szavanként (kanjinként) megjegyezni és majd több szabályszerűség ki fog rajzolódni a fejedben.

Nyelvtani elemek alapvetően a partikulák és szavak, amiket "nyelvtani pozicióban használunk". Na a második megint egy olyan eset, hogy inkább szavak szintjén érdemes megjegyezni. De pl. ilyenre kell gondolni, hogy iku (行く), mint segédige az inkább いく. Bár ebben szabadságod van, mert kanjival se helytelen, csak ritkább (egyre gyakoribb digitális eszközök miatt).

Aztán vannak szavak, amiket csak szimplán nem szoktunk kanjival írni, mert túl bonyolult a kanji/kiörgedett a nyelvből vagy szimplán olyan alapszó, hogy nem szeretnénk kanjival írni.

Ilyenek a naru, suru, dekiru igék (az túl alapok közül) vagy a ganbaru, totemo (a túl nehéz/régies a kanji).

Aztán van néhány szó, amit meglepően katakana-val írnak, elsősorban bizonyos hangutánzó, hangfestő vagy indulatszavakat, illetve érzelmeket, látványokat kifejező szavak. Ezek a tipikus kirakira, fuwafuwa, stb. Vagy pl. paatto.

Ezen kívűl van nagyon sok speciális eset, de talán ezek már olyan alapok amivel nagyjából láthatod, hogy mik az alapelvek az egész mögött.