A magyarban volt, vagy kellene lennie eltérésnek az J és az LY hangalakjában? Ha nem, akkor honnan jött a kétféle írásmód?

Eredetileg a magyarban az LY lágy J volt - egyes tájszólásokban at LY helyett L-t mondtak, de idöközben ez a különbség teljesen eltünt.

(Ugyanúgy, mint a nyilt és zárt E is gyakorlatilag nem létezik más, csak az Ö-zös tájszólásokban felismerhetö).

Általános iskolás tanulmányaimra visszaemlékezve, mintha mondta volna a tanárnőnk (illetve tanító néni), hogy régen nem ugyanúgy ejtették ki a 2 hangot, mint most. De másra már nem igazán emlékszek, talán hogy az ly valahogy a j és az l között volt, de lehet, hogy ezt csak utólag képzeltem bele.

Szóval valamikor volt eltérés, feltéve, ha az áltsulis magyartanárom nem a levegőbe beszélt.

Nekem is az rémlik, hogy amikor a nyelvújítás volt, akkor határoztak úgy, hogy azokat a szavakat, amelyeket akár "l"-lel, akár "ly"-el kiejtve, mindenki szemében ugyanazt jelenti, tehát mindenki érti, azokat a szavakat a továbbiakban "ly" betűvel írjuk és ejtjük.

Amit korábban is mindenki "j"-nek ejtett és "j"-nek írt, az maradt "j".

Az LY hang (IPA [ʎ])annyira tért el az L-től, mint az NY/TY/GY az N/T/D-től, vagyis a "sima" hagoknál a nyelvünk hegyét a fogmederhez érintjük, az "ipszilonosoknál" pedig a nyelvnek a hegye mögötti részét érintjük a szájpadláshoz. Az LY hangot tehát ugyanott képeztük, mint pl. az NY-et.

Egyébként ezt a [ʎ] hangot ma is használja midnenki, csak nem vagyunk tudatában, hiszen az említett "ipszilonos" hangok előtt az L azokhoz hasonul, így előáll az egykori LY hang pl. a "felnyit", "fél tyúk", "felgyűr" szavakban.

Ami a szlovákot illeti, a ĺ betű tudtommal hosszú L hangot jelöl, nem valami J-szerűt.

Ohh, kicsit már idejétmúlt a kérdés, de sebaj.

Tudtommal az "ly-t" eredetileg "ely-nek" , "elly-nek" kell ejteni.