Milyen a magyar akcentusú német beszéd?

A kérdező kommentje:

De hogyan kell azt megcsinálni, hogy nem hangsúlyozunk minden szótagot? Mert én alapba nem hangsúlyozok nagyon semmit...

----

Ilyen nincsen, hogy nem hangsúlyozol semmit, ezek szerintem nem is tudod, mi a hangsúly, minden szónak van hangsúlya, ami nem feltétlenül az elsö szótag, ahogy fentebb már írták.

Ui. tipikus magyar hiba az ä helytelen ejtése, valamint az, hogy a magyar anyanyelvü tanulók nem különböztetik meg a kétféle 'i' hangot, de az kétféle 'o' és 'ö' hangot sem. Ilyen probléma még a glottális stop is, ezt is csak kevesen ejtik helyesen.

A kérdező kommentje:

Egyébként a szó végi mássalhangzó mindíg zöngétlenedik?

g->k d->t stb...

----

Amire te gondolsz az nem zöngétlenedés, hanem ún. Auslautverhärtung (Lenis --> Fortis).

Utolsó ,ez nem teljesen igaz.

Egy ismerősöm 3 év után hazalátogatott az USA-ból de olyan jól megy neki hogy úgy beszél mintha igazi amerikai lenne.

Láttam videót egy USA-ban élő magyarról aki 40 éve él ott és neki vastag magyar akcentusa volt.

Emberenként változó.

Valaki megtud tanulni akcentus nélkül de valaki nem.

17-es

te miből tudod megállapítani, hogy anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszélt?

10-es válaszoló vagyok. Mivel mégis érdekel valaki (nem számítottam rá), így írok példákat.

"A hangsúlytalan magánhangzót nem sorvasztjuk és nem is nyeljük el"

pl. gehen az nem géen, hanem géÉn, ahol az É-vel most egy olyan nyögött hangot, ö-szerű hangot jelölök, mint az angolban is van, de annál kicsit magasabban van a nyelv háta, ezért egyfajta furcsa, é-szerű hangra hasonlít inkább, mint ö-re (ha van rá igény, leírom, hogy lehet megtanulni ezt a hangot). Elnyelés esetén ez a hang eltűnhet és gé+n lesz belőle, amelyet nem "gén"-nek ejtünk, egy szótagosan, hanem gé és még utána külön "szóreszkészt" egy erős n-t ejtünk.

Ugyanez a Gefahr szónál, az nem gefár hanem gÉ fár, azaz a szó végét hangsúlyozzuk, cserébe a hangsúlytalan ge- magánhangzója elsorvad. Tájszólásokban akár ki is eshet, pont osztrákok ejtik g'fahr-nak, de ez már nem Hochdeutsch kiejtés.

"szünet után, valamint a hangsúlyos, szótag eleji helyzetben a p, t, k, cs, c, pf hangok után nem tesszük ki a hehezetet (plusz h)"

Megint a hangsúlyból kell kiindulni. Ahogy írtam, a Tag az nem tág, hanem thák, az elején hangsúlyos, ezért a zöngétlen (lenis) zár-zárréshangok hehezettek (aspiráltak). Azaz a p, t, k, cs, c, pf után, de még a rájuk következő hang elé beszúrunk egy h-t. Így a Zeitung nem cájtung, hanem cháétun (nincs benne g, de az n eltorzul, mintha mégis mögötte lenne a g). A Pflanz pedig pfhlánc. Ha kell, akkor kifejtem ezt a hehezetes ejtést is még jobban, hogy lehet jól megtanulni.

Ugyanez van, mikor nem hangsúlyos helyzetben állnak ugyan ezek a hangok, de beszédszünet után következnek: zur Zeit -> chur cháét-ban a "zur" nem hangsúlyos, de ha ezzel kezdünk mondjuk egy mondatot, szünet utána mondatrészt, akkor heheződik. (Angolban ez szintén ugyanígy van, csak ott nincs c, pf zárréshang)

"Egyébként a szó végi mássalhangzó mindíg zöngétlenedik?"

Igen. Ha olyan mássalhangzó, aminek van zöngés és zöngétlen párja is (ezeket hívják a nyelvészek obstruenseknek, zörejhangoknak). Nem így viszont azoknál a hangoknál, amelyeknek nincs zöngés párjuk (pl. m, n, l, ezek a szonoránsok, zengőhangok) A b, d, g, v (mint obstruens) zöngétlenedik szótag, és szó végén, még összetett szavak határán is. Pl. Handball az hántbál. A Kind az Khint, míg a Kinder szóban már nem szótag végén áll a "d", hanem szótag elején, mert szótagolása (nem egyenlő az elválasztással) "kin-der". Épp is a halb az nem *hálb, hanem hálp. A Zug nem *cúg, hanem chúk. A libsten pedig líPsten. A brav kiejtve bráf.

Ez alól vannak kivételek, pl. az Ordnung nem *ortnun, hanem marad "ordnun", mert az Ord ebben a szóban az Ordnen kirövidüléséből keletkezett.

Egyes idegen szavakban sincs ilyenkor zöngétlenedés, jellemzően ezekben obstruenst szonoráns követ (nagy betűvel emelem ki ezeket a kombinációkat): A-DR-esse, DoGMa, A-GNes, A-DMiral, SiGNal, stb.

Itt most végig zöngétlen-zöngés megkülönböztetésről írtam, mert így egyszerűbb leírni, de igazából ez nyelvészetileg elavult, mert a zöngés-zöngétlen hangok között nem csak a hangszálak rezgése a különbség, hanem a levegő távozási módja a hangszálak között és arcizmok feszességének minősége is, ezért fortis-lenis hangokat szoktak újabban megkülönböztetni, de ezzel most nem akarok senkit összezavarni, maradjunk a jól bevált, egyszerű zöngés-zöngétlen felosztásnál.

Hosszú lett, de nem lehet rövidebben írni. Erről egész könyveket írtak. Ezt így nem is kell mind tudni. Sokkal jobb, ha a duden.de online szótárába megnézzük a szavak kiejtését (néha hangminta is van), vagy ebben az ingyenes kiejtésszótárban (Wilhelm Viëtor - Deutsches Ausprachewörterbuch):

[link]

(Kicsit régi, 1921-es, de a feltüntetett kiejtés nem avult el)

Sajnos németben is meg kell tanulni a szavak kiejtését, akár csak angolban. Sok idegen eredetű (pl. francia) és kivételes ejtésű szó van, persze a legtöbbet ki lehet következtetni nyelvészeti szabályok alapján, de nem mindet, pl. a hangsúly helyét sokszor nem lehet, és beszéd közben nincs idő a szavak kiejtését kikövetkeztetni, hanem azonnal kell mondani.