Magyarnak lenni, illetve letagadni- hol a különbség?

A társaságomban, ismerőseim körében 2 típusra figyeltem fel... Legyen A és B tipus.

Az A tipusu ember Magyarországon él, nagy városban, és imádja a külföldi embereket, kúltúráikat, ami nem is gond, de ezzel háttérbe szóritja, lenézi, letagadja sajátját, a magyart. Mig a B tipusu ember olyan környezetben nőt fel, él ahol több kultúra találkozik, mondjuk Erdély, Délvidék, vagy külföld. A b-tipusu ember folyamatosan küzd, hogy kultúrája, nyelve megmaradjon és ne olvadjon be a többségbe, ne nyomja el a másik ember nyelve az övét, annak ellenére, hogy az az ország nyelvén érvényesül minden nap, de családjában, barátaival őrzi, becsüli a sajátját. Ez az ember a külföldieket, más nemzetiségűeket kedveli, de nem rajong értük mind az előző A tipusú, valószinűleg, mert pont elég számára az az internacionalitás, amikor egy városban 2-3 kultúra, nyelv, nemzetiség él, és mindenki küzd a sajátjáért. Szerintetek ebben van valami igazság? Mert én erre lettem figyelmes az utóbbi időben. Nem vagyok rasszista, sem nacionalista, de patrióta igen. Dévidéki vagyok, a településemen 3 nemzet él. Mindenki foggal körömmel küzd a sajátjáért. Idegen nyelven dolgozok, tanulok. Amikor elmegyek Budapestre, Győrbe, azt veszem észre, hogy egy réteg-főleg a fiatal, egyetemista, tehetősebb, rajong, imádja a külföldi embert, dolgokat, életet,a sajátját pedig le sem sz.rja. Ez mi lehet? Kényelem? Nem tudom azt elviselni, amikor 2-3 magyar ember egymással németül, angolul ( sőt AMERIKAIUL :D)beszél, mert az coool és menő. Várom a véleményeiteket, és kérek mindekit ne legyen itt semmilyen gyűlöletbeszéd, mert nem az a célom.