Miért nem akarják sokan, hogy az eszperantó legyen a világnyelv?

A 10-eshez hozzáfűzném, hogy nem feltétlenül a gazdasági hatalom az alapja annak, hogy egy nyelv világnyelv legyen. Ez csak nagyon közvetve tényező. Az angol nem úgy lett világnyelv, hogy az USA (vagy korábban a britek) mint első számú gazdasági nagyhatalom gazdasági befolyása révén azzá lett. Nagy szerepet játszott a nem gazdasági jellegű hatalom (mindkét világháborúból a nyertes oldalon keveredtek ki az angolszász hatalmak) és az elterjedtség is (és az angol nyelv nem azért terjedt el a világban, mert a brit/amerikai gazdaság dübörgött, hanem azért, mert a britek a 16. századtól kezdve gyarmatukká tették a fél világot).

Az eszperantó sem gazdasági, sem politikai hatalommal rendelkező országokban nem hivatalos vagy széles körben használt nyelv, és még csak nem is igazán elterjedt. Nem tudom, hányan beszélhetik, de a világon élő hétmilliárd emberhez képest valószínűleg elenyésző az arányuk.

Személy szerint én is ellene voltam mindig, hogy világnyelv legyen.

A következő miatt:

nem az a bajom, hogy az eszperantó mesterséges nyelv. A problémám az vele, hogy nagyon alacsony szintet lehet vele megütni irodalmilag. Nem választékos, túl egyszerű.

(az angol is ilyen, csak hogy lássátok, nem az eszperantó ellen vagyok)

Szerintem az eszperantó is csak egy tökéletes módja lenne annak, hogy az embereket érzelmileg és szellemileg satnyábbá neveljük, hiszen rendesen érzelmet kifejezni sem tudnának vele, ellenben például a magyarral, ahol igen árnyaltan tudod megfogalmazni a dolgokat és nagyon gazdag nyelv.

Jól beszélek angolul is, tudom miről beszélek, és pl egy angol irodalmi mű egyáltalán nem üti meg azt a szintet, amit a magyar fordítás.

Szerintem szegényebbé tennénk a világot azzal, ha mindenki eszperantót beszélne, elvennék a sokszínűségét a világnak, és az irodalmat is.

Ráadásul azt gondolom, hogy minden nyelvnek és nemzetnek van egy érzelmi töltete is, és a nyelve minden nemzetnek illik a nemzeti kollektív tudathoz. Ettől is másabbak vagyunk egy kicsit.

Summázva: ha egy olyan nyelv lenne mindenhol a beszélt nyelv, mint az eszperantó, amit 4 hónap alatt szinte perfektre lehet tanulni, butulna az emberiség, szegényedne a kultúra, és elveszne minden nemzetnek egy kissé a nemzeti tudata.

Azzal értenék esetleg egyet, hogy Brüsszelben és a csúcstalálkozókon mindenki eszperantót beszéljen. De a terv, amit akartak vele, hogy egységes nyelv legyen a világon, ijesztő....

Az eszperantó éppen nem akarja eltüntetni a nemzeti nyelveket, hanem éppen ellenkezőleg, meg akarja védeni az anyanyelveket a gazdasági hatalmak nyelvi terrorjától.

Az elgondolás az, hogy elég lenne megtanulni és beszélni az eszperantót, amire gyorsabban készek lennének, mint az angollal, akkor több idő maradna például az anyanyelv pallérozásához, a helyi jelnyelv megtanulásához, a tudományok és a művészetek művelésére, vagy a kert megművelésére.

Hogy miért nem akarják sokan az eszperantót világnyelvnek? Mert sokan nem szeretik az ismeretlent. Az emberek többsége tudatlan, műveletlen – tapasztalatból tudom. Inkább választják a közismertebb nyelvet, mint az ismeretlenebbet. Az eszperantó nyelvet kevesen ismerik, magyarul – és más nyelveken – nehézkes róla információkat szerezni. Az emberek szeretik megismerni az adott nyelv kultúráját. Hiába van kultúrája az eszperantónak – és aki azt állítja, hogy az eszperantónak nincs kultúrája, az a saját tudatlanságát bizonyítja – ha nehéz a hozzájutni. Az angol nyelv azért ilyen elterjedt, mert a kultúrájához könnyű hozzájutni. Másrészt a történelem úgy alakult, hogy az angol lett az elterjedtebb: a britek a fél világot a gyarmatuknak tudhatták, és a két világháborúból angolszász államok jöttek ki győztesül. A Szovjetunió felbomlásával pedig minden komolyabb vetélytársnak annyi lett.

Napjainkban már a csapból is az angol nyelv folyik – sajnos. Az áruházak, könyvesboltok és még a sarki közért polcain jóformán csak az angol és a német – esetleg még az orosz, olasz, francia – nyelvek tankönyvei és szótárai sorakoznak, míg az eszperantó nyelvtanulást segítő tankönyvekhez és szótárakhoz nehézkes a hozzájutás. Ezért tanulja inkább a falusi kis 5 éves Pistike is az angol nyelvet az eszperantó helyett.

Gondolom sokak ismerik a mai Magyarország helyzetét: sokaknak nélkülözniük kell – hiába mondják egyesek, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni. Szerintem egyeseknek nem éppen az a legnagyobb bajuk, hogy beszélik-e az eszperantót vagy sem. Inkább költik a pénz kenyérre, mint tankönyvekre és a tanulási idő helyett látástól vakulásig dolgoznak. Sajnos, amíg sokaknak a sanyarú sors jut, addig eléggé nehezen fog elterjedni az eszperantó. És ez nem csak Magyarországon van így. Például a kis éhező etióp gyerek szerintetek mit csinál? Persze, hogy eszperantót tanul, nem? A ráérős taknyos orrú gyerekek meg inkább játszanak a hülyeségeikkel, minthogy tanuljanak. Ilyen világban nem csodálom, hogy nem volt képes elterjedni az eszperantó.

A fentieken kívül ismerek még egy ellenérvnek szánt állítást: egy nyelvész attól félti a világot hogy a könnyen megtanulhatósága miatt kizárólagosan terjedne el, ezért lemondana akár az anyanyelvéről is - csak ne az eszperantó legyen a világnyelv...

A fentebb felsorolt egyéb kifogásra: félek, hogy a szerzőik nagy többsége nem ismeri sem az eszperantó nyelvet, sem a céljait... Írjak választ egyenként mindre?

Mivel nemzetközi, közvetítő nyelvnek szánják különböző nyelvű emberek számára - értelmetlen a magyar szinonímákat félteni tőle (sündörög, stb.)