Mit jelent a japán nyelvben az öthangváltós ige kifejezés? És mit jelent az egysoros ige?

Egysoros ige, ilyet még nem hallottam. A ragozás rendszer ismeretében azt mondanám, hogy ez ugyanaz, mint az öthangváltos (mivel öthangváltós azt jelenti röviden, hogy egy sorban (nyugati stílusú ábécé felírás esetén), hogy egy sor mind az öt hangját felveszi a végén). Persze lehet, hogy arra gondoltak, hogy japán felírásban (ahol a sorok a a, e, u, o, i) "egy sorban marad", de ez nem is igaz, illetve nem is értelmes.

És most ezt elég hosszasan ki fogom fejteni (megmutatni, hogy mit is jelent egészpontosan, hogy öt hangot felvesz és hogy egy alakja van csak), ha cask a rövid válasz érdekel, akkor a következőket át is ugorhatod. A végén vagy egy pár szó arról, hogy hogy különboztesd meg őket alakról, ami talán különben is érdekelhet.

Tehát én inkább ötalakű (godan), illetve egyalakú (ichidan)-okra sorolnám. (Ez nagyjából lefedi az összes igét, ugye van a 2 alap kivétel kuru és suru és még egy pár félkivétel, de az most elhanyagolható).

Japában az igéknek bizonyos értelemben 5+2 alakja/igetöve van. Ragozásuk úgy történik, hogy ezen alakok egyikébe ragozod és utána hozzáraksz valami végződést. A godan és ichidan ezértelemben vett ragozásuk szerint osztja fel az igéket alapvetően.

Az igetövek megnevezése (nem tudom mennyire officiális, de biztos tanulóként a legpraktikusabb): tagadó igető; udvarias igető / masu.igető; szótári alak; feltételes / potenciális igető és volicionális alak (akarati szótár szerinti fordítás, de én nem hallottam még olyan magyar szót, ami jól lefedi, mint megnevezés). A +2 a te és ta forma, amelyek nem illenek ebbe a rendszerbe bele. (De bizonyos értelemben elég mások is).

Tudni kell, hogy szótári alakjukban miden ige u-ra végződik (tu, ku, ru nu, stb). Nincs kivétel.

A godan-ok azért "öt" (alakú vagy hangváltó), mivel a az öt igetői ragozás során felveszik az öt magánhangzót (felsorolás sorrendjében, többnyire megtartva a mássalhangzót), míg az egyalakú igetőve megmarad ugyanaz (és itt meg kell jegyezni, hogy igetöveknek neveztem őket, de ezek közt, amelyeket alaknak tituáltam nem tövek).

Tehát pl. vegyül az iku (godan) és a oboeru (ichidan) igét.

Tagadótő (a):

Iku -> ika

oboeru -> oboe

Ez azért tagadótő, mert hozzáadva a nai-t megkapod a közvetlen tagadó alakot (ikanai - nem menni, oboenai - nem emlékezni)

Masu-tő/udvarias-tő (i):

iku -> iki

oboeru -> oboe

Ehhez hozzáadva masu-t megkapod az udvarias nem múlt alakot: ikumasu - megy, fog menni, oboemasu -> emlékszik, fog emlékezni

Szótári alak (u):

iku

oboeru

Szótári alak az a legalapabb alakja az igének, ami u-ra végződik és egyben a nem múlt közvetlen alak (jelentés ugyanaz, mint a masu-s csak barátok közt használatos)

Potenciális / feltételes igető: (itt kicsit megtörik a rendszer)

iku -> ike

oboeru -> oboere / oboe

Itt már kezd kicsit szétcsúszni, mert godan-nál ez a "ike" áll a potenciális alakban (tő+ru : ikeru : tud menni), a ba feltételes formában (ike + ba), illetve magában a tő egy nagyon durva felszólító mód is.

Ichidan esetén a felszólító mód teljesen más (oboero), a potenciális alakhoz oboe + rareru lesz, a ba feltételes alakhoz pedig oboere + ba, tehát felveszi az e-t.

ikeru -> tud menni oboerareru -> tud emlékezni

ikeba -> ha mész oboerebe -> ha emlékszel

Végül a volicionális alak (volitional):

iku -> ikou (kiejtés ikó)

oboeru -> oboeyou (kiejtés oboejó)

Itt pedig bár meg van a o hang, de hozzítva van, ráadásul egy u jellel. Most ennek a jelentését ne ragozzuk, mert az bonyolult. Tulajdonképpen a mashou alak közvetlen verziója, ha ismered azt, csak itt bejön a teljes jelentés mező, ami mashou-nál nem szokás taglalni.

Tehát láthatod, hogy egy xu végű godan (ahol x bármelyik mássalhangzó lehet, beleértve a semmit is), felveszi xa, xi, xu, xe, xou alakokat, azaz mind az öthangot (Hozzáteszem, u-ból wa lesz és nem a, azt hiszem ezentúl teljesen rendszerű az egész), ezért a neve ötalakú vagy öthangváltó.

Az ichidanoknál meg azt láthatod, hogy mindig megmarad a ru-nélküli igető (lehet meg kéne jegyezni mostmár, hogy ichidanok MINDIG ru-re végződnek szótári alakban) és az szolgál a ragozás alapjául. Ezért egyalakú a neve (mégha kicsit erőltetett is), az egysoros elnevezést én se értem, de biztos ezekre utal.

És akkor jöjjön egy kis plussz, ami szorosan kapcsolodik a témához, de nem szervesen a kérdésed része. Nyelvtörténet nem feltétlenül erősít ebben meg, de rendszerileg tulajdonképpen a godan-ok a nagyobb halmaz (az alap kikötésen kívül, hogy u-ra végződik nincs semmi) és ezen belül egy kisebb halmaz az ichidan. Tehát azt meg tudod mondani, hogy lehet-e egy ige ichidan-e vagy sem, de ha lehet alakilag, akkor azt nem tudod megmondani, hogy ichidan-e vagy godan.

Az ichidanok mindig ru-ra végződnek, illetve a ru előtt vagy xi vagy xe szótag van. Eszerint elnevezték alsó, azaz geichidan (e) és felső jouichiden (i) igéknek, de ez neked már nem fog kelleni.

Egy ige csak akkor lehet ichidan, ha xiru vagy xeru-ra végződik, de attól még hogy xeru-ra vagy xiru-ra végződik lehet godan is meg ichidan is. Ezeket sajnos meg kell már tanulni. (sokaknál a jelentés is változik: pl: kiru, mint godan vágnit jelent, mint ichidan viselnit). Általában, azért xeru-ra végződök ichidan-ok szoktak lenni (túlnyomó többségben). Xiru-ra végződök inkább godanok (sok könyv kivételként is kezeli őket, ezért), de azért ott már nem olyan nagy a gyakoriságbeli különbség. Elsősorban tehát xiru-seknél kell megtanulni, hogy godan vagy ichidan.

Nah, kb. ennyi lenne a japán igék alapismerete, ami úgy szükséges ahhoz hogy jól átlásd a ichidan és godan közti különbséget. Próbáltam rendszeretetten leírni, remélem valamennyire azért sikerült és meg fogod tudni érdekelni. A ta/te formát kihagytam, mivel a rendszerbe egyáltalán nem illenek be, így csak felesleges extra információ lenne.