"Post tenebram spero lucem" ez latinul van, le tudná valaki írni nekem helyesen hogyan lehet a kiejtése?

Poszt ténebram szpéro lúcem.

(a "ténebram" szóban az első szótagra esik a hangsúly; az "é"-vel csak azt akartam jelölni, hogy az "e" hosszan ejtendő)

Hát, kedves előző, ezen lehet vitatkozni (természetesen barátságosan értem!)

Én alapvetően abból indulok ki a latinnál, ami a természetes folyománya: az olasz nyelvből. Abban pedig a "tenebra" (inkább többes számban használatos, tenebre-ként) határozottan az első szótagon hangsúlyos (tee.nebra). A latin vulgarizálódása következmnényeként nem tartom lehetségesnek a tenee.bra - tee.nebra hangsúlyváltást. (Az is igaz, hogy nekem a közép-európai latin kiejtés is elég idegen:-). Legszívesebben így olvasnám a szöveget: Poszt ténebram szpéro lúcsem:D)

Második, az első nem értette meg, hogy mit is akartál mondani...

Kérdező: egy javítás: nem tenebram, hanem tenebras. A "Post tenebras spero lucem" a Jób könyve 17.12-ből származik, a régi Vulgáta szövege. Ugyanaz a Nova Vulgata-ban: Post tenebras lux. Jelentése: Reméljük a fényt a sötétség után, rövidebben: sötétség után fény.

Ez a kálvinisták jelmondata, Genova városának is jelmondata, rajta van a reformáció genfi emlékművén is. Érdekes módon Károli Gáspár ezt a mondatot rosszul fordította: A világosság csakhamar sötétséggé lesz (!)

De igen:-)! Az első megértette, mit akart mondani a második: egy hangsúlyt máshová helyezett volna.

(Első voltam).

Azért mégse... Te elveszlődtél a hangsúly rejtelmeiben, pedig a kérdés a kiejtére vonatkozott.

A második helyesen javította a tenebram-ot tenebrám-ra (á-val az a helyett - hiszen a kiejtést kérdezték...). Magyarán: az a-betűn a vessző nem hangsúlyt, hanem más betűt (á-t) jelöl :))))

Nna, akkor egészen részletesen. A kérdező a latin mondat kiejtett változatát szerette volna megismerni.

Nehéz magyar fonetikára átírni egy latin (vagy újlatin) mondatot: érzékeltetni azt, hogy sem a latinban, sem az újlatin nyelvekben nem létezik a teljesen nyílt, magyaros ejtésű "e"-hang, sem a magyar "á" pontos megfelelője. A magyaros "e"-t talán a hangsúlyos szótagban előforduló "e" közelíti meg valamennyire (ezt akartam érzékeltetni a tee.nebram-jelöléssel. Az így ejtett szóban az "a" röviden ejtett, - a magyaroshoz közelítő - "á"-hang kell legyen.) A második válaszoló véleményével egyrészt azért nem értek egyet, amit már kifejtettem, másrészt azért sem, mert a latinban "tenebrám"-ot (hosszú, magyaros "á"-val, véghangsúlyossá téve magát a szót) nem ejthetünk.

Ja! Kezdek már rájönni: az én "eredendő bűnöm":-) abban rejlik - és ezt elismerem!, - hogy eleve abból a feltételezésből indultam ki, miszerint Kérdezőnknek eszébe sem jut a "tenebram"-szóban mély, magyaros "a"-hangot ejteni..tehát azt, hogy ott van egy (rövid) "á", automatikusan feltételeztem, hogy tudni fogja. Pedig nem úgy van a'!!!

A kritika jogos.

Kedves első! Én vagyok a bizonyos második.

Nem a hangsúlyt javítottam ki. A hosszú e-vel nekem semmi bajom nem volt, azt tényleg úgy kell, hanem csak annyit akartam mondani, hogy latinban nagyon ritkán, szinte soha nem mondanak a betűt. Vagy nagyon rövid á-t vagy hosszan az á-t.