Nyelvtanulás és tudás ma és régebben?

Az a különbség, hogy azok a személyek akiket te említettél meg AKARTAK tanulni azon az idegen nyelven.

Kevesen akarnak ma nyelvet tanulni, a legtöbb embernek ez kényszer ami együtt jár az oktatással.

Azok pedig akik tényleg meg akarják tanulni, nem biztos, hogy eleget foglalkoznak vele, vagy ők is kényszernek érzik pl.: meg akarok tanulni angolul, mert kell a nyelvvizsga, kell munkához stb.

Ott a kényszer ami hátráltat. Minden amit kényszerből csinálsz sokkal rosszabbul megy, mintha kedved lenne hozzá.

Azért tegyük hozzá, hogy ezek a személyek egyrészt nem feltétlenül beszéltek anyanyelvi szinten, szokszor csak társalgási szinten egyes nyelven.

Másrészt akkoriban a kötelező tananyag messze kevesebb volt, mint ma, sokkal több szabadidejük lehetett.

Harmadrészt, ők a magyarság akkori kiemelkedő humán személyei voltak. Nyilván képességük is kiemelkedő volt. Miért nem kéred számon rögtön mindenkin, hogy nincsenek akkora fizikusok, mint Galilei vagy Newton?

Persze sok embernél nagyban befolyásolja az is, hogy míg azok akartak tanulni, a maiak csak rá vannak kényszerítve. Továbbá szerintem a legtöbb iskolai tanítás elég hatástalan, illetve nem tudosul sokban az igény a nyelvhasználatára, könyvek olvasására. De azért ahogy te beállítod az eléggé ferdített.

A téma szerintem is nagyon érdekes. Az élet ma rendkívül stresszes. A tanulók küzdenek a pontokért, hogy felvegyék őket az egyetemre, a dolgozók rettegve mennek be a munkahelyükre, mert lehet, hogy holnap már nem tartanak igényt a munkájukra. Régen az ember megszerezte a diplomát, és azzal elboldogult nyugdíjas koráig. Ma egy diploma biztosan nem elégaz embernek fel kell készülnie a váltásra.

Most a nyelvtanulás szempontját nézzük:

Azoknak a szülei, akik ma középiskolások, egyetemisták nem igen tanulhattak nyelveket, pontosabban nem választhattak nyelvet. Kötelező volt az orosz, politikai okokból. A valóság és az iskola igen ellentétes érdekeket képviseltek. Nem akarom lebecsülni az orosz nyelvet, hiszen az egyik szakom az orosz. Azért tudtam használni, mert mindenkit kényszerítettek ennek a nyelvnek a tanulására, tehát ezáltal volt munkám. De a nyelviskolán, ahol németet tanítottam, és ahol fizetni kellett a nyelvtanulásért, az emberek a németet és az angolt, kisebb számban az olaszt és a franciát választották. Nem fizettek viszont az orosz tanulásért! Az emberek nagy átlagát tehát az orosz kötelezősége miatt leszoktatták a nyelvtanulásról. A másik ok, nem is igen lehetett külföldre utazni, ahol használni lehetett volna a nyelvet. Tehát volt nálunk gyakorlatilag olyan 50 év, amikor nem volt benne a "légkörben" a nyelvtanulás fontossága. A mai gyerekeknek a nagy átlaga tehát olyan légkörben nőtt fel, ahol nem látta, hogy a nyelvtanulás milyen fáradságos munka, milyen időigényes, következésképpen nem fordít a nyelvek tanulására elég időt, ami meglátszik a gyenge nyelvtudásban.

A 19.-20. század fordulóján, egészen a második világháborúig a diploma megszerzése után majdnemhogy kötelező volt kimenni külföldre egy-két éves tanulmányútra, más egyetemekre. Ha az ember nem tudta a nyelvet, akkor teljesen fölöslegesen ment ki. Tehát volt egy igen erős motivációja, hogy tanulja a nyelveket.

Ma a tudomány, a technika olyan rohamosan fejlődik, hogy ha az ember nem akar lemaradni, akkor bizony arra is igen komoly időt kell szánnia, hogy legalább periférikusan lépést tartson az eseményekkel.

Nem folytatom, mert igen hosszú lett a hozzászólásom. De a felvetett téma igen érdekes!

"Ma a technika és a határok elmosódásával a lehetőségek is sokkal nagyobbak a nyelvtanulásra mint 50-100 évvel ezelőtt."

A lehetőségek nagyobbak, de a motiváció nem feltétlenül. Márpedig az a legfontosabb.

"Kosztolányi, Lomb Kató és hasonlók önmaguk erejéből is képesek voltak több idegen nyelvet megtanulni, míg ma a legtöbben, több lehetőséggel egyet is alig bírnak?"

Akinek szüksége van a nyelvtudásra, az ma is könnyen megszerzi, sőt, könnyebben, mint ők.

A legtöbb embernek azonban nincs szüksége nyelvtudásra, max. angoltudásra elemi szinten.

És mivel a legtöbb embernek nincs szüksége idegennyelv-tudásra, ezért nem is nagyon kell sajnálni azt, ha nem is beszélnek külföldiül.

Aki meg akar tanulni egy idegen nyelvet, annak biztosan sikerülni is fog.

De amíg a nyelvet tanuló diákok nagy része ide a Gyakori kérdésekre teszi fel a házi feladatát, ahelyett, hogy leülne mellé és egy-két óra alatt elkészítené, mellesleg közben meg is tanulná, addig ne csodálkozzunk azon, hogy itt tartunk a nyelvtanulásban.

Néha próbáljuk nekik elmagyarázni, hogy mégsem itt kellene megcsinálni a leckét és milyen választ kapunk?

Ha nem tudsz a kérdésre felelni, akkor inkább ne is írj semmit!

Ezek után mindig van valaki, aki leoltja az előző válaszolót és elkészíti a kérdező helyett a leckét.

Kérdezem én, akkor miért ne éljenek ezzel a lehetőséggel?

Így persze nem fogják megtanulni az igeragozásokat, a helyesírási szabályokat, és az internettől várják a csodát a nyelvvizsgájukhoz is.

Az a különbség, hogy régen is volt 7 vagy 9 millió ember, (nem a száma lényeg) földművesek, gyári munkások, akiktől senki nem kérte számon, hogy édes fiam miért nem beszélsz egy idegen nyelvet se.

Ma is van 7 vagy 9 millió, de azokon meg számon kérik.

Mondasz 2 nevet, aki magától megtanult. Azért ma is vannak jó páran,. akik maguktól megtanultak.