A németben az "ei"-t ej-nek, vagy áj-nak kell ejteni?

Írd be az alábbi linket, ez a google fordító linkje, jelöld be a németről magyarra fordítást!

[link]

Írjál be német szavakat, amiben ei van és kattints a hangszóróra.

Ha működik, akkor elismétli a szavakat németül.

Itt bármilyen szót meghallgathatsz több nyelven is.

A modern német kiejtés szabályai, amelyek pontosan leírt kiejtési technikákat tartalmaznak, már a 20. század elejéről származnak, és alkotójuk Theodor Siebs. Az ő kiejtési leírásai az irányadók még ma is.

Ha valaki csupán hallás után sajátítja el egy hangnak a kiejtését, könnyen rosszul tanulhat meg valamit. Lehet, hogy hangzásra hasonló, de a kiejtési technikája eltér, tehát nem szabályos. Például azt sem tudja sok németül tanuló. hogy a németben a szavak végén nem ejtünk soha zöngés mássalhangzót. Nem tudják, hogy az "und"-ot "unt"-nak kell ejteni, a "wird"-et "wirt"-nek, stb. Te ezt tudtad? Ha oda teszed egy német anyanyelvű elé a következő szót: "ház", azt biztosan "hász"-nak fogja olvasni. De visszatérve a konkrét kérdésedre:

Az "ei" diftongust (kettős magánhangzót) egy határozott "á" -nak kell ejteni, ami átmegy egy rövig "e"-be. Ha ezt normális beszédtempóban ejtjük, akkor valóban "áj"-szerűnek fogjuk hallani, annak ellenére, hogy nem "áj"-t, hanem "Ae"-t ejtünk.

Pl. Es tut mir Leid. KIEJTVE: "Es tut mia láet." Tehát nincs benne "j", csak olyasminek hallatszik. Ha szándékosan "j"-t mondasz, akkor az tulképpen hibás.

Kedves Hehuhohzo!

Most gyorsan leírok egy kiejtési szabályt.

"CH" - t kétféleképpen ejtjük: 1. a magyarhoz hasonló sóhajtozó "h" formájában, nevezzük el "ah"-nak, de az "a" nem számít, csak a magyarhoz hasonló kiejtésre utal.

2. "ih" - a magyarban nincs, tehát megpróbálom elmagyarázni: ugyanott kell kiejteni (helyileg), ahol a "k" hangot, azzal a különbséggel, hogy nem zárjuk, hanem egy kis rést hagyunk (nagyon kicsit), amelyiken igen nehezen préseljük át a levegőt. Olyan éles lesz a légáramlat, hogy szinte vágni lehet vele. (a levegőt biztosan) Tehát kiejtesz egy "k"-t, és megjegyzed, hogy pontosan hol képezted, és ugyanott kell képezni a kettes számú "h"-t, amit "ih"-nek neveztem el.

Példák:

1. "ah" (a, o, u és au kettőshangzó után)hangra: das Buch, der Bach, kochen, der Bauch (olyan, mint a magyar "huzat", "ruha", stb...)

2. "ih" hangra (minden más magánhangzó után, ezenkívül l, n, r, után, valamint "-chen" és "-ig" vágződésben: die Milch, durch, das Mädchen, der König, mich, möchte, züchten...

3. "a, o, u, l, r, s" előtt a "ch"-t "K"-nak ejtjük:

Például: der Chaos, Chor, sechs, Chlor, der Christ, die Chronik...

(Az "U"-ra most nem jut eszembe példa. Majd ha találok, megírom.)

Megtaláltam a példát "u" előtt a "ch"-t "k"-nak mondjuk:

die Chur - kiejtve: die Kur (a kúra)

Mint ígértem, folytatom:

A magánhangzók hosszúságát dupla magánhangzóval vagy "h"-val jelöljük írásban:

Pl.: das Boot, der Saal, das Heer

die Sahne

Az "i" hosszúságát "ie"-vel és "ieh"-vel is jelöljük:

Pl.: die Liebe, ziehen

Sajnos nem minden magánhangzó hosszúságátra lehet az írásbeli alakjából következtetni:

Pl.: die Hose - az "o" hosszú, bár nem jelöli semmi

Ez az egyetlen gyenge láncszem.

DE: alapszabályként érdemes megjegyezni, hogy egy magánhangzó talán 90%-ban hosszú, ha csak egy mássalhangzó követi.