Jól látom, hogy a magyaroknak siralmas a helyesírásuk?

Kedves Kérdező

már régóta nem olvastam ilyen érdekes kérdést. Általában én azt gondolom, hogy a magyarok még jobban törekednek a pontos nyelvhasználatra, mint az szükséges lenne, szerintem kissé nevetséges, amikor két felnőtt ember (a valódi problémájuk helyett) nyelvtani kérdésekről vitatkozik úgy, hogy igazából egyikük sem ért hozzá. Mert azt hiszem, Önt érdeklik a nyelvek, máskülönben nem is kérdezte volna ezt, de az emberek többségének a nyelv egy teljesen természetes kifejezési eszköz, nem más. És ha ő hibásan tudja, akkor hibásan fogja használni, inkább, minthogy percekig gondolkodna minden szó kimondása előtt.

A részletes válaszaim: az ikes igék vitatott terület. A hivatalos nyelvészet szerint az ikezés hiba, így tanítjuk, Ön is biztosan ezért figyelt fel rá, de én mint magyar ember azt érzem, hogy az emberek már elfogadták helyesnek, és csak idő kérdése, hogy ezt a tendenciát a nyelvészek is elfogadják. Nem lesz más választásuk, ha tízmillió embert évtizedek óta nem tudtak megtanítani az ikes igék helyes használatára, előbb-utóbb kénytelenek lesznek megengedni, hogy használjuk úgy, ahogy már amúgy is használjuk.

A helyrag elrontásának oka sok minden lehet. Gyakran az N-t nem ejtjük, mert nehéz, nem szokott mindenki úgy beszélni, mint egy színész. Amiről Ön beszél, az valószínűleg azért van így, mert régen a falusi emberek így beszéltek egyes helyeken, néhol jobban megnyomták az N-t, néhol elhagyták. Az ilyesmit a gyerekek nagyon hamar megtanulják, és utólag már nehéz leszokni róla, ezért maradt meg mind a mai napig. Általában az a jellemző, hogy az emberek írásban nem rontják el ugyanezt, tehát tudják a szabályt, csak élőszóban úgy ejtik, hibásan, ahogy otthon megtanulták.

Az elipszilon (így, idézőjel nélkül is elfogadható) szintén egy vitatott terület, egy időben valóságos háború dúlt miatta a szakemberek között, úgy is hívjuk ezt, hogy "jottista-ipszilonista háború". Ma nagyon egyszerűen azt lehetne mondani, hogy az elipszilonos J csak hagyomány, és azokban a szavakban használjuk, ahol régen ezt használtuk, mint például a főnevekben (lyuk, harkály, gólya, Kodály), és ezek származékaiban (lyukas), de sehol máshol. A J hangok döntő többségét pontos J-vel fejezzük ki, ez a jövő, az Ly csak nyelvi csökevény, amit mindenki megtanul, vagy nem. Általában azok tudják ezt jól megtanulni, akik sokat olvasnak, máshogy ugyanis lehetetlen, mert több száz, ha nem ezer ilyen szavunk van, és nincsenek listába szedve. És még ha listába is lennének szedve, az is változhat, ahogy mondta is: a papagáj szót ma J-vel kell írni, de régebben Ly-nal kellett, ennek okát viszont csak a szakemberek tudják.

És még annyit tennék hozzá, hogy nagyon dicséretes a szorgalmad, amivel ezt a nyelvet megtanultad, de bizonyára tudod, hogy vannak olyan nyelvi formák, amik csak a nyelvtan illetve nyelvkönyvekben léteznek. Mert gyakorlatban nem használják őket. Ezt csak azért írom, mert Te is kiigazítasz itt egy anyanyelvi beszélőt, aki bizonyára jobban ismeri a magyar nyelvet, és nem azért mert zseni, hanem mert egy nyelvet igazán csak az anyanyelvi beszélő ismerhet. Jómagam 4 nyelven beszélek, írok, társalgok és jelenleg is tanulok, saját tapasztalat, hogy bizonyos tökéletes idegennyelv tudással sem tudsz olyan árnyaltan beszélni, mint az anyanyelvi beszélő. És gondolkozz el egy kicsit azon, hogy nektek olyan szabályokat is megtanítanak, amiket az anyanyelvi beszélőknek soha, mert nekünk ezek természetesek, a nyelvelsajátításunkkor belénk ivódik. Ezt nem leosztásként írom, hanem azért, hogy próbáld megérteni, mi a különbség. Jómagam gyakran beszélgetek Németországban született rokonaimmal németül, akiknek a német az anyanyelve. És meg fogsz lepődni, de valami botrányos, hogy ők mennyire nem követik azokat a nyelvi normákat és formákat, amiket például én a nyelviskolában megtanultam, elvileg tökéletesen, hiszen felsőfokú nyelvvizsgám van belőle....

-egy nyelvész-(az előző)

Sajnos, jól látod, s ezért részben a pedagógusok hibáztathatók. Nem akarattal teszik, de annyi energiát, figyelmet vesz el a lázadó ifjúság kordában tartása, hogy erre a finom részletre már nem jut erejük. Nem csak a magyar szakos ta

nárnak kell ügyelnie a nyelvhelyességre. Számomra az az ember, aki bármilyen nyelvet nem a szabályoknak megfelelően beszél, nem is ugyanúgy gondolkodik, mint én, így időnként nehéz megtalálni a közös nevezőt.

"Nem tom, h. ez érthető volt-e? Lehet, h. én vok a maradi."

Írni az általánosban kéne megtanítani a diákokat, de amióta nincs buktatás, nagyon elsilányult a helyzet. Jobban kell fogni a gyerekeket.

Ugyanakkor egyes helyesírási dolgokkal valóban az a gond, hogy nehéz őket megtanulni. Sok esetben egyszerűsíteni kellene a szóösszetételek helyesírását (amire sor fog kerülni a következő, jelenleg készülő helyesírási szabályzatban).

Általában igaz, de nem mindenkire :)

Én mindig színötös voltam helyesírásból, manapság sem szoktak hibáim lenni, igaz, elég sokat is olvasok mellé, ami rengeteget fejleszt:)

Régebben az emberek többet olvastak és maga a TV műsor is sokkal színvonalasabb volt.Elég,ha csak az Álljunk meg egy szóra c. műsorra gondolok.

Manapság mindenhonnan ez a nyelvgyilkos métely ömlik, elég bekapcsolni a televíziót,belehallgatni valamelyik kereskedelmi rádió műsorába stb...

Ráadásul manapság mindenki azt hiszi,attól lesz menőbb,ha telerakja szlengszavakkal a mondandóját és a kötőszavak helyén is egy-egy káromkodást szerepeltet.

Személy szerint engem nagyon irritálnak például a következő durva nyelvtani hibák:

EZ MIATT

MEGMONDOM AZ ŐSZINTÉT

A PISTI, AZ ERZSI

stb...