Miért írnak az angolok és a franciák ennyire nem fonetikusan?

A válasz írója 69%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:49

Az elkorcsosulást úgy értettem, hogy volt egy igen hosszú időszak, amikor a betűknek és a hangoknak nem volt meg ilyen szépen a párjuk, mint most. Elég utalnom a mások által már említett c, k, cz betűkre.

Ma már szinte 100%-ban fedi egymást a betű- és hangkészletünk. Azért csak szinte, mert ott van az ly, amely ma már ugyanazt a hangot jelöli, mint a j, csak a hagyomány miatt ragaszkodunk hozzá. Említhetem továbbá a ch-val írt kemény h-t, amely létező hang (lásd technika, archívum stb.), de az ábécéből hiányzik a betű. Ott van még az x, ezt némelyik idegen eredetű szóban átírjuk (pl. boksz), némelyikben pedig meghagyjuk (pl. oxigén). És végezetül megemlítem az f-nek ejtett ph-t, amelynek semmi keresnivalója nem lenne a magyar szavakban. A görög fi hangot annak idején ph-ra "magyarosították", és sajnos a mai napig nem takarították ki a nyelvünkből az "Aphrodité"-t és az ehhez hasonló szörnyszülötteket.

Kedves utolsó! Teljes mértékben igazad van, e tekintetben a magyar helyesírás is néhol következetlen. A görög nevek írását én sem értem. Nyilván a nemzetközi hagyományra vezethető vissza, hogy ma is így használjuk őket.

Az ly/j használata feltehetőleg geopolitikai/ szociolingvisztikai okokkal magyarázható! A történelmi Magyarország területein nyelvjárási szinten még jelen van a két hang közötti különbség! Az erdélyi magyarok belső elnevezésében közvetlenül megjelenik: Erdély, székely; ezért amíg magyar ajkúak élnek arrafelé, a helyesírás nem fog a sztenderdhez igazodni, ami érthető.

Miért nem változtatták meg?

A franciák, illetve az Akadémia tudatosan döntött a régies íráskép mellett, mivel azzal például igeidők vesznének ki a nyelvből.

Az angol nyelv nyitott az új szavakra, és magába szippant minden olyan szót, ami új fogalmat jelöl. Ezeknek gyakran megőrzi az eredeti írásmódját, hogy látszódjon a rokonságuk. Továbbá sok különböző nyelvjárása van, nem tudnának megegyezni, hogy melyiken alapuljon a fonetikus írás.