Miért nem tudnak és akarnak sokan helyesen írni?

Ezekkel a dolgokkal engem is ki lehet akasztani. Számomra a legalapvetőbb dolog, hogy valaki helyesen ír. Pl. ha valaki ír egy levelet tele helyesírási hibákkal, tuti nem válaszolok neki, mert arra nem vette a fáradtságot, ha már nem tud írni, hogy leellenőrizze helyesírás ellenőrzővel.

És valamennyire igénytelenséget is sugall. Persze az megint más, ha véletlenül elgépel egy betűt. Vagy egy hosszabb szövegben van 1-2 hiba, de ne legyen tele szarvashibákkal.

14/L

Mert alapvetően igénytelen magukkal és a környezetükkel szemben.

Sajnos. Én is agybajt tudok kapni ezektől. Amiket a legjobban gyűlölök azok az "ien, oan" meg hasonlók, hogy w-zésről meg a "haggyatok"-hoz hasonló kiejtés szerinti írásmódról ne is beszéljünk. Bár a pálmát nálam a "muszály" és a "tavaj" viszi, ettől szabályosan sírni tudnék.

Én már régen lemondtam arról, hogy ezen sopánkodjak. Miért? Ha szóvá teszem, még én vagyok a szemét, mert "nem magyarórán vagyunk".

Pedig mennyit idegeskedtem! A kérdésben elhangzott igekötő-problémán, vagy az 1. válaszoló által említett összetett szavak különírásán, a j vagy ly témán (minden egyes "muszály" után eret tudnék vágni magamon), vagy amikor valaki egyszerűen ír, ír, nem törődve azzal, hogy ide pont kéne, amoda meg vessző, mondattagolás lesz@rva, rosszabb esetben a szavakból is hiányzik minimum 1-2 betű. Mindegy. Nekem volt igényem megtanulni a helyesírást, másoknak szintén, megint másoknak nem, de természetesen én érzem magam hülyének, ha nem tudok elolvasni valami értelmezhetetlen bejegyzést.

Azért, mert uncsi az ilyeneket megtanulni órán.

Én is marhára untam. Sajna nem is tudok túl jól helyesen írni, de egyrészt azért itt még (már) messze nem tartok, ahol az emlegetett emberek, másrészt pedig általában figyelembe veszem, ha a gép javítást ajánl.

Azzal egyébként különösebb bajom nincs, ha egy-egy mondatba becsúszik egy "mien", vagy "haggyuk". Szomorú, de megesik. Ilyenkor már az idegesít, ha valaki válasz helyett rögtön azzal jön, hogy meg kéne tanulni helyesen írni.

Igen, szánalmas, hogy ilyen alaphibákat vét, de azért ilyeneken tényleg nem kéne fennakadni. Max. a válasz után, utolsó mondatban megjegyezni, hogy azért legközelebb figyeljen a helyesírásra is.

Viszont én is belefutok néha olyan emberekbe, akik ezt az "ipart" már olyan mértékben űzik, hogy gyakorlatilag érthetetlen a kommentjük. Ha pedig szóvá teszem, akkor vagy azzal jönnek, hogy "siettem", vagy azzal, hogy "aki akar, úgyis megért". Na ez utóbbi a halálom. Akkor én meg el fogok kezdeni neki németül írni. Ha akar, úgy is megért. Esküszöm, a pofám leszakad.

Ez amúgy szerintem a már emlegetett igénytelenség következménye, illetve a túlzásba vitt liberalizmusé.

Félreértés ne essék, a liberalizmussal, mint olyannal, semmi bajom. A liberális alapeszméket, valóban liberális politikai pártokat még becsülöm is, de sajnos manapság már ezt az eszmét is túlzásba viszik. A liberalizmus, nagyon zanzásítva, azt hirdeti, hogy mindent szabad, amivel másnak nem ártasz. Na ezt használják ki sokan és erre alapozva érvelnek a drogozás, a melegházasság, meg hasonlók mellett (most ezekről nem akarok itt vitát nyitni) és ide tartozik az is, hogy "nehogy má' más monggya meg nekem, hogy hogyan írjak! had döncsem mé' el én! ha nekem így jó, akó mit pofázik bele!" (a helyesírási hibák itt szándékosak). És sajnos ennek az eszmének ez a kiforgatása egyre általánosabb. :(