A németben hogyan alakult ki, hogy minden főnév nagybetűvel írandó?

A nyelv fejlődése során mindenre nem lehet egyértelmű és ésszerű magyarázatot adni. A főnevek nagy kezdőbetűvel való írásának nyomára már a 13. századi írásokban szórványosan ráakadhatunk.Először a vallással kapcsolatos főneveket írták nagy kezdőbetűvel, majd a 16. és 17. században kezdett gyorsabban terjedni ez az írásmód. Konkrét történeti háttér: egy bizonyos Gottschedt 1748-ban a német írásművészetről szóló írásában a főneveknek különösen nagy jelentőséget tulajdonított, és azt javasolta, hogy ezeket írják ezentúl nagy kezdőbetűvel. Mivel az ő személye akkoriban nagy befolyással rendelkezett a különböző nyelvészekre, ezért az ő javaslatát elfogadták, és általánossá vált ez az írásmód. Érdekességképpen megemlítem, hogy Goethe, aki 1749-ben született, ezt a javaslatot nem követte.

Különben igen hasznos dolog a nyelvtanulók számára az, hogy a főneveket nagy kezdőbetűvel írjuk, mert megkönnyíti a "tájékozódást" a mondatban. Például le kell fordítanunk egy mondatot, nem ismerünk belőle egyetlen egy szót sem. Megkeressük először az alanyt, amit biztosan nagy betűvel írtak, és vagy az állítmány ragozott része előtt, vagy utána áll. A másik nagybetűs főnév lesz feltehetőleg a tárgy, és így tovább. Tehát megkönnyíti a mondat megértését.