Csak engem irritál az a szó h "végett"?

Nem, nem csak téged.

Én is ki tudok tőle akadni.

Egy regebbi valasz ugyanerre itt a gyik-on. Mikor en jartam iskolaba, belenk lett verve, hogy a helyes "Pecsett".

"Hehe, régóta vártam erre a kérdésre... :)

Nos, azért Pécsett, és nem Pécsen, amiért "itt" vagy "ott", nem pedig "in" vagy "on", esetleg "iben" vagy "oban". Ez most hatalmas hülyeségnek hangzik, de nem az.

A két t a magyarban egy locativus nevű eset elcsökevényesedett maradéka. Ezt egy helyhatározós esetnek kell felfogni, kb. ugyanazt jelentette, mint a -ban, -ben toldalékokkal jelölt eset. Miután azonban a nyelvek nem szeretik alapból, ha valamit két, egymással teljesen ekvivalens módon ki lehet fejezni, az egyik esetet általában száműzik. Ezt most megpróbáltam nagyon-nagyon egyszerűen leírni, minden nyelvészkedés nélkül.

Nomost, miután a locativusnak egy kicsit szűkebb volt a jelentésköre, mint a helyhatározós esetnek (csak létező helyekre lehetett használni), célszerű volt ezt hanyagolni, így az évszázadok során elkezdett redukálódni a használata. Megmaradt azonban néhány alapvető szóban: itt, ott, sok helyütt, stb. Ebbe a kategóriába tartoznak egyes városnevek: Pécsett, Győrött, Vácott, stb. Ezeknél valamiért a mai napig masszívan tartja magát a locativus úgy, hogy az anyanyelvi beszélő nincs is tudatában, miért is használja. Az utóbbi években/évtizedekben kezdett el ingadozni a nyelvhasználat itt is (törvényszerűen) a helyhatározós eset javára, ezért sokan már így mondják: Pécsen, Győrben, Vácon.

Én magam nyelvészként azt valószínűsítem, hogy legkésőbb egy évszázad alatt teljesen eltűnik a településnevekből a locativus-rag, az egyéb esetekben (itt, ott, amott) viszont megmarad."

A végett a célhatározós alakokban használatos, jelentése minek az érdekében,

pl sokat tanultam a jobb bizonyítvány végett.

Ezzel szemben a miatt az okhatározós alakokban van, pl:

bejöttem a nagy eső miatt

szal a jövőbeli célokhoz végett kell

a már meglevő okokhoz meg miatt

pl:

tömörítés a helymegtakarítás végett

a félreértések elkerülése végett

FromOz-nak : Már két helyen utalást tettem egy szóra,hogy segítsen azzal kapcsolatban,aki tud. (Igaz,nem kérdés formájában...)

Legyen szíves eligazítani,ha tud: a sorstalanság szó az, amit ismerőseim --nem befolyásolva a mű ismerete révén!--

védenek. Engem a hideg ráz tőle,zavar az a fosztóképző!! Miyen eredetű szó ez?

A magyar ugye tud jósorsról,rossz sorsról.

A" sors nélküli" ember valóban elfogadott,létező forma?

Van a szónak "létjogosultsága"egyéb módon,mint egy mű címeként? Igénytelen tükörfordítás angolból, héberből,vagy a csuda tudja,miből?

Vagy csak azért van,hogy szoktassák a magyarokat a saját nyelvük (meg)tagadásához?

(Elnézést a kérdést feltevő fórumozótól,de nem tudtam kihagyni,hogy végre szakember fedte fel a kilétét!)