Mi a véleményetek a spanyol nyelvről?

A ragozás nehezebb, meg az hogy gyorsan beszélnek. Amióta hazajöttem Dél-Amerikából, azóta mondták, hogy magyarul is jobban hadarok.

Ami jó benne, hogy ha ráérzel az olvasásra, akkor könnyű a kiejtés, nem olyan mint az angol, hogy még több év gyakorlás után is ha új szót látok, elbizonytalanodom. A spanyol olvasást a nagyobb lányom egyszerre tanulta a magyarral, most másodikos és simán vált ha magyarul olvas majd utána spanyolul. Alig téveszt már, csak a nehéz és ismeretlen szavaknál.

Meg nagyon elterjedt is, amikor én kezdtem a spanyolt, volt hogy el sem indult tanfolyam, most meg itt élő dél-amerikaiakkal beszéltem nemrégen, hogy szerintük is egyre többen vannak akik tanulják. Ha megyünk valami rendezvényre családilag és meghallják ahogy karattyolunk, akkor tuti odajön hozzánk valaki (magyar), hogy honnan jöttünk, meg lelkesen meséli, hogy mikor merre járt spanyol nyelvterületen vagy hova szeretne utazni. A férjemnek is le kellett már szoknia a "kedves" mindent kommentáló stílusáról (nézd ez hogy néz ki, ez de bunkó és hasonló beszólások).

Kb. olyan nehéz, mint az angol. A nyelvtana kicsit bonyolultabb, az írása kicsit egyszerűbb. A szókészlet és a nyelvtan is nagyon hasonlít az angolra. A németnél vagy az orosznál könnyebb.

A nyelvtanban az igeidők, ragozások és a rendhagyó igealakok bemagolása jelenti a nehézséget. Könnyebb, mint amilyennek elsőre tűnik, csak jól be kell osztani.

A kiejtése nem nagyon nehéz, bár jól kiejteni nem olyan könnyű, mint egyesek képzelik, ugyanis a spanyol hangok nem felelnek meg egy az egyben magyar hangoknak. Persze attól függ, melyik ország kiejtését tanulod meg.

Hallás utáni érthetősége változó. Mexikóban kifejezetten "magyaros" kiejtéssel beszélnek, a magyar fülnek elég tisztán és érthetően, viszont elképesztő sebességgel hadarnak. Ezzel szemben Dominikán és főleg Kubában úgy beszélnek, mintha arcbénulásban szenvednének, a szavak felét lenyelik, nyammogásnak hangzik a nyelv. Argentínában és Chilében annyira eltérő a kiejtés, hogy gyakran egy spanyol sem érti, ha még nem szokott hozzá. Ennek az az oka, hogy a spanyolban elvileg rengeteg a "sz" hang, de ezeket Chilében és Argentínában lenyelik (Kubában is előfordul), és ez teljesen megváltoztatja a nyelv hangzását.

Hogy szép-e, arról megoszlanak a vélemények, szerintem a spanyolt lehet irtó rondától a tűrhetőig sokféleképpen beszélni.

A spanyol nem tartozik a legfontosabb nyelvek közé, úgyhogy alaposan fontold meg, erre a vágányra akarsz-e ráállni. Igaz, aki tud spanyolul, az nagyon könnyen megtanul utána franciául, portugálul és olaszul is.

Egyetértek az előttem válaszolóval, egyet kivéve:

"A spanyol nem tartozik a legfontosabb nyelvek közé,"

Egyre elterjedtebb, egyre népszerűbb. Nemcsak Amerikában, hanem Európában is, szerintem jobban mint az olasz. Pl. a barátnőmék gyerekei Angliában járnak suliba, és ott a nagyobb is spanyolt tanul, itt Magyarországon meg személyes tapasztalat, hogy egyre többen tanulják.

"Igaz, aki tud spanyolul, az nagyon könnyen megtanul utána franciául, portugálul és olaszul is."

Én a franciával nem voltam "kompatibilis", belefogtam, de nem igazán ment. A portugált szeretném elkezdeni, többektől kérdeztem a tapasztalatukat akik szintén jól beszélnek spanyolul és utána kezdték a portugált. Azt mondták, hogy előny is meg hátrány is a nagy hasonlóság, pl előny hogy sokkal gyorsabban haladnak, egy csomó dolgot a nyelvtanban nem kell elmagyarázni, a hátrány pedig hogy sokszor spanyol szavakat is belevegyítettek (főleg eleinte) amikor beszéltek.

Olasszal csak fordítva volt egy eset, amikor még itthon elkezdtem a spanyolt, akkor a kb. 3-4. szinten csatlakozott hozzánk egy nő. Spanyolul nem tudott, csak olaszul anyanyelvi szinten, aztán valamiért hozzánk rakták be. A tanfolyam felénél már annyit tudott mint mi, akkor már fel sem tűnt, hogy nem velünk együtt kezdte.

"Egyre elterjedtebb, egyre népszerűbb. Nemcsak Amerikában, hanem Európában is, szerintem jobban mint az olasz."

Az olasznál persze hogy népszerűbb, hiszen az olasz lényegében egy helyi nyelv, a spanyol viszont regionális nyelv. De a fontossága meg sem közelíti mondjuk az oroszét, franciáét vagy németét (hogy három másik regionális nyelvet említsek). Ráadásul jelentős kihívója a portugál. Az nem kérdés, hogy a spanyol fontosabb az olasznál, csak ennek nincs sok "sportértéke".

"Pl. a barátnőmék gyerekei Angliában járnak suliba, és ott a nagyobb is spanyolt tanul, itt Magyarországon meg személyes tapasztalat, hogy egyre többen tanulják."

Ezek divatok. Régen Magyarországon nyakló nélkül tanulták az olaszt, teljesen fölöslegesen, persze nem 100%-ig, mert ugye az olaszpasizás eszközeként tanulta sok lány, de a középiskolában tanulóknak valószínűleg csak pár %-a jutott el addig, hogy ezt meg is valósítsák.

"Én a franciával nem voltam "kompatibilis", belefogtam, de nem igazán ment."

Nekem meg mindig a francia tűnt a legátláthatóbbnak nagyon erős angol és közepes spanyol háttérrel. Annyira, hogy munkám során használtam francia szakirodalmat anélkül, hogy akár egy pohár vizet tudtam volna kérni franciául. Az olaszt viszont nem értettem ennyire, abban sok hosszú, bonyolult szó van. A spanyol + angol pont a megfelelő háttér a franciához (persze csak az olvasáshoz, mert a beszéden nem segít, nyilván).

Ami a portugált illeti, az a spanyol felől nézve egy ódon és vidékies tájszólásnak tűnik. A portugál olyasmi, mintha magyarul mondjuk Dugonicsot vagy Zrínyit olvasnám. A beszéd megint más kérdés, az teljesen eltér.

Egyébként az ilyen közeli nyelveknél az a vicc, hogy néhány óra alatt hozzájuk lehet szokni és utána az ember nagyon jól érti. És ez a hátrány is, mert _megtanulni_ egész más.

"a hátrány pedig hogy sokszor spanyol szavakat is belevegyítettek (főleg eleinte) amikor beszéltek."

A hátrány szerintem a motiváció hiánya. Egy spanyol és egy portugál egész jól el tud beszélgetni úgy, hogy mindkettő a saját nyelvét használja, és lassan, világosan beszél. Írásban meg aztán különösen. Ezért a spanyol nem bírja magát arra motiválni, hogy ne csak utánozza a portugált, hanem meg is tanulja. A portugál is megtanulja pillanatok alatt, hogy kell a spanyolt utánozni, így ketten annyira közelítik egymáshoz az amúgy is 85%-ig azonos nyelvüket, hogy 90% fölé megy a hasonlóság, ami már csak dialektus (nem nyelv) különbség. Mondjuk ha valaki megtanulja, hogy hacer helyett fazer, meg hablar helyett falar, meg egy-két névmást, akkor már egész jól el tudja magát adni portugálnak (írásban, de szóban se nehéz néhány szabályt megjegyezni), és az érthetőséghez ez bőven elég. Innentől hiányzik a motiváció ahhoz, hogy egy helyes és ékes portugálságot is sikerüljön megtanulni, ami nem is olyan egyszerű, hiszen a portugálban 14 magánhangzó van, szemben az 5 spanyollal.