Kinaban a tobb szaz kulonbozo nyelv kozotti kommunikaciot ugy oljdak meg, hogy az irott jelek mindenutt ugyanazt jelentik. Nem lehetne ezt kiterjeszteni az egesz vilagra?

Egy paszigráf vagy egy jelelt nyelv nem lehetne többségi nemzetközi kommunikációs nyelv, mivel nem beszéden alapulnak. Márpedig a beszéd a hallók fő kommunikációs eszköze (a jelelés, beszéd együttese meg a siketeké), ezért a külföldiekkel is beszéddel akarjuk megértetni magunkat. Már Kínában is vagy mandarinul, vagy angolul beszélnek egymással.

Ami a Blisst illeti: jól bevált gyógypedagógiai célokra, a nem beszélő gyerekek átvezetésére a jelbeszédből az írásra.

Kínában ez úgy alakult, hogy valamikor csak kevesen ismerték az írást, és volt egy magasabb nyelvük is, azon beszéltek egymással. Aztán az írást elkezdték tanulni mások is, akiknek nem volt idejük a magasabb nyelv megtanulására. Ezután, ha már a kezükben volt ez a kommunikációs eszköz, akkor elkezdték kihasználni a lehetőségeit. Egészen addig, amíg meg nem jelent a közös nyelv, mivel így a politikusoknak nem kellett minden vidékre tolmácsot szerezniük.

Ami a Blisst illeti: megvan a maga közönsége körében. Már interneten is lehet ezen a nyelven üzenni. A logopédusok bátorítják is Blissül írni tudó tanítványaiknak, hogy használják ki, kommunikáljanak.

A mindennapi életben ez úgy néz ki, hogy a néma rámutogat a Bliss jelekre, amik alá oda van írva rendes betűkkel a jelentésük. Ez helyettesíti a Bliss tolmácsot.

21:18

"Kínában ez úgy alakult, hogy valamikor csak kevesen ismerték az írást, és volt egy magasabb nyelvük is, azon beszéltek egymással."

Volt/van olyan, hogy klasszikus kínai. A klasszikus kínai egy csak írott nyelv, tehát ezen gyakorlatilag nem beszéltek (mondtak ünnepi beszédeket vagy udvariassági formulákat, de nem beszélgettek rajta). Ez ugyanazt a szerepet töltötte be Keleten, mint Európában a klasszikus latin. Pl. diplomáciai leveleket vagy irodalmi műveket írtak ezen a nyelven. A klasszikus kínai egy nagyon tömör és gazdag nyelv, elég szigorúan egyszótagú, úgyhogy rettenetes mennyiségű írásjelet kell hozzá ismerni. Külön szakma volt a klasszikus kínai. A klasszikus kínai irodalmat a mai kínaiak fordításban olvassák.

"Aztán az írást elkezdték tanulni mások is, akiknek nem volt idejük a magasabb nyelv megtanulására."

A standard mandarin kb. úgy viszonyul a klasszikus kínaihoz, mint mondjuk a standard olasz a klasszikus latinhoz. Nem ugyanaz a nyelv, nem ugyanazokkal a jelekkel (egy standard mandarin szöveg kevesebb jelet használ, viszont sokszor használ szóösszetételeket).

Mint mondtam, az egy teljesen leegyszerűsítő kép a kínai nyelvekről és írásbeliségről, hogy van sok beszélt nyelv és egy írott nyelv. Nem így van.

Ha egy Pekingi kínainak, vagy bármelyiknek aki nem kantoni, eléteszel egy akár egyszerűsített, akár tradicionálisan írt kantoni szöveget el fogja tudni érteni, csak nem érti meg a jelentését, mert a szavak is különböznek, melyek szótagokból vannak összerakva. (ezt egyébként kipróbáltam élőben is) Kínai (mandarinos) kollega szépen elolovasta a kantoni szöveget mandarin kiejtéssel, de kb. a 20%-át értette csak meg a jelentésének...

Szóval pont a kantoni dialektus az amelyik a legjobban eltér a többi kínaitól és ez az a dialektus, melyet olvasva sem ért meg egy kantoniul nem tudó kínai...