Az angol vagy a német tekinthető nehezebb nyelvnek?

"Próbáld most meg ezt angolul és németül: Te az állomásokra mész."

Tudjuk, a németben változnak a végződések. Ezen túl vagyunk. De a végződések egyszercsak elfogynak, a szórendek is beégnek, és kész: attól kezdve már nincsenek meglepetések, csak újabb és újabb szavakat kell megtanulni.

Amitől az angol később nehezebb, az pont az, hogy a mondat eleje attól függ, hogy hogyan értelmezzük, hogyan képzeljük el ezt a bizonyos állomásra menést egyéb cselekvésekhez, történésekhez képest időben, egymáshoz viszonyított időtartamukban, stb. Ettől nehezebb az angol később: a németben van talán 4-5-6? igeidő és kész, az angolban meg az elején még ellavírozol azzal az 5-6-tal, amit már megtanultál, de amikor a 7.-ről kiderül, hogy az nem csak perfect (amivel már eddig is volt épp elég bajod), hanem ráadásul még folyamatos is, na akkor köszönöd szépen, kezd túl sok lenni... és még mindig hátra van vagy öt - meg még egyéb szerkezetek, amik olyanok, mint az igeidők, csak nem férnek bele az igeidők táblázatába (used to, going to, stb.). És akkor ott van hozzá a passzív is ugyanennyi igeidőben, ráadásul nem az van, hogy ezt az igeidőt akkor használjuk, ha X, hanem mindegyiknél jön egy felsorolás, hogy X, Y meg Z esetben van rá szükség, és mindegyik csak elég bonyolultan elmagyarázható helyzet úgy, hogy "de kivéve a W típusú igékkel", meg hasonló finomságok.

Ráadásul abból adódóan, hogy azért az angol nyelvterület eleve messzebb is van, meg nagyságrendekkel nagyobb, mint a német, jóval kevesebb hasonlóság fedezhető fel a magyar meg az angol, mint a magyar meg a német között (pl. sympathisch = szimpatikus, de sympathetic = együttérző; aktuális németül: aktuell, angolul viszont: current; stb.).

Aztán ott vannak pl. a phrasal verb-ök, amik a beszélt, hétköznapi nyelvben nagyon gyakoriak, ezért egyre többet tudni kell belőlük, mert ha csak egy "könnyebb"(en megtanulható) szóval tudod kifejezni, akkor sokszor nem a megfelelő stílusban beszélsz - viszont amelyeknek a jelentése sokszor kicsit sem következik az egyes szavak jelentéséből (pl. turn = fordul, up = fel, de a turn up nem felfordul, hanem megjelenik, eljön - ami helyett persze lehet azt mondani, hogy "arrive", de egy csomószor nem úgy fogod hallani, és akkor is meg kell érteni, amikor a phrasal verb-bel fejezik ki - és bizonyos szinten már az az elvárás, hogy ne csak az arrive igével tudd kifejezni, hanem a turn uppal is. Ezeknek sosincs vége, annyi van belőlük.

Phrasal Verb=Partikelverb

A német is tele van vele amúgy.

Csak ha azt az egy mondatot veszük (te mész az állomásra/állomásokra.), akkor mennyi órát kell tanulni angolból, hogy ezt a mondatot kinyögd és mennyi órát kell németül tanulnod.

Azért irom, hogy az angol az elején könyebb, de nehezebb lesz.

"mennyi órát kell tanulni angolból, hogy ezt a mondatot kinyögd"

Egy változatot kinyögni megtanulni nem tart olyan sokáig. Csakhogy pont attól nehéz az angol, azt mondom, hogy máshogy mondják, ha rendszeresen megyek, máshogy, ha szándékot akarok vele kifejezni, máshogy, ha előre megfontoltam, hogy megyek, és máshogy, ha beszéd közben hozok róla döntést, stb. Ettől nehezebb.

21: Passzív van a németben is, aminek a képzése és a használata is bonyolultabb, mint az angolé, hiszen kétfajta passzív van a németben.

A phrasal verb gyakorlatilag olyan igekötős ige, ahol a részek jelentése nem adja ki az egészét. De ugyanez megvan a németben is, csak cifrábban: vannak elváló és nem elváló igekötős igék is – az utóbbiak jelentése szinte soha nem következik az alapige jelentéséből, pl. fahren (utazik), de erfahren (megtud); suchen (keres), de versuchen (megpróbál). Ezek megfelelő használatának megtanulása simán vetekszik az angol phrasal verb-ökével.

Aki meg az igeidők puszta darabszámával érvel az angol nehézsége mellett, az igazán keveset ért az angolhoz, hiszen nem kell 12 totál különböző igeidőt megtanulni. Aki megismeri pl. a Present Continuous-t, az pillanatok alatt átlátja a Past Continuous-t és a Future Continuous-t is, hiszen mind a képzésük, mind a használatuk analóg a Present Continuous-ével, csak időben vannak eltolva előre vagy hátra. És ugyanez igaz a Perfect Continuous igeidőkre is, így gyakorlatilag két igeidő megismerésével hatot, az összes igeidő felét ki lehet különösebb nehézség nélkül pipálni. Szóval erre pont nem lehet ráfogni, hogy ettől nehezedne az angol egy szinten túl.

"ha meg akarod külömböztetni, hogy ne lehessen félreérteni, akkor azt máskép kell kifejezned"

De két különböző igeidővel? Mert ha nem, akkor ez azt mutatja, hogy az angol nehezebb, bonyolultabb.

"a németben is, csak cifrábban: vannak elváló és nem elváló igekötős igék is"

Ettől még nem cifrább, hiszen az angolban is vannak elválósak, meg nem elválósak.

"Aki meg az igeidők puszta darabszámával érvel az angol nehézsége mellett"

Én nem csak a puszta számával, hanem emellett még a használatuk bonyolultságával is.

"nem kell 12 totál különböző igeidőt megtanulni"

Persze. Elég jól el lehet lenni a Present Simple-lel is egy darabig. Épp ezért könnyű az eleje.

"Aki megismeri pl. a Present Continuous-t, az pillanatok alatt átlátja a Past Continuous-t és a Future Continuous-t is, hiszen mind a képzésük, mind a használatuk analóg a Present Continuous-ével, csak időben vannak eltolva előre vagy hátra."

Ez a Future Continuousnek csak az egyik használata. Másra is használják.

"két igeidő megismerésével hatot, az összes igeidő felét ki lehet különösebb nehézség nélkül pipálni. Szóval erre pont nem lehet ráfogni, hogy ettől nehezedne az angol egy szinten túl."

Ha az egyik nyelvben eleve nincs plusz hat igeidő, amit így vagy úgy ki kéne pipálni egy bizonyos szinten túl, a másikban viszont van, az már önmagában is azt mutatja, hogy azon a bizonyos szinten túl már az utóbbi a bonyolultabb.

28: "Elég jól el lehet lenni a Present Simple-lel is egy darabig. Épp ezért könnyű az eleje."

Már bocs, de a Present Simple minden, csak nem könnyű: egyáltalán nem magától értetődő, hogy kérdezni meg tagadni do/does-zal kell; vagy hogy egyedül E/3-ban kell ragozni, de ott muszáj (és ennek helyesírási következménye is van, pl. I study -> he studies); vagy hogy kérdésnél sem mindig kell do/does (Who lives here?); vagy hogy elvileg szokásokat fejezünk ki vele, de abban pl. hogy I don't understand, nincs semmi szokásszerű…

És aztán pár hónappal később jön a Past Simple, ami szintén nem mondható egyszerűnek, hiszen egy rakás rendhagyó alakot meg kell hozzá tanulni, de figyelnünk kell arra, hogy mégse azokat használjuk, ha van a mondatban did…

Aztán betoppan egyszercsak a Present Perfect. Na annak a használatának megértése valóban nehéz, nem is említve a képzéshez szükséges harmadik alakok megtanulásának szükségességét.

És akkor ezek után jönnek az összetettebb igeidők, amik – szerinted – megnehezítik az angolt. De most őszintén: a fenti igeidőkhöz képest bármelyik Perfect Continuous igeidő képzésének és használatának megértése gyerekjáték. Szóval a bonyolult igeidőkkel épp az angoltanulás első időszakában találkozik a nyelvtanuló, nem egy szinten túl.

Az angolt egyáltalán nem az igeidőrendszere teszi nehézzé, sőt, még csak nem is a nyelvtana. Egy szinten túl a kifejezések megismerése jelent nehézsége, annyi van belőlük, mert az angol anyanyelvűek nagyon szívesen használnak képletes kifejezéseket ill. szlenget. Csak hogy párat említsek:

Charging $10 for that is highway robbery (Ezért rablás $10-t elkérni), He always pulls my leg (Mindig ugrat/viccelődik velem), Charlie's under the weather (Charlie nincs jól).

"Egy szinten túl a kifejezések megismerése jelent nehézsége, annyi van belőlük, mert az angol anyanyelvűek nagyon szívesen használnak képletes kifejezéseket ill. szlenget."

Ez a németben is igy van. Ezért nem lehet csak könyvekböl meg magyarországi nyelviskolákban nyelvet tanulni.

A német tanár is hozzám jön, hogy forditsak neki német szlenget (föleg dalszöveget), mert ezeket nem érti. Itthon az irott nyelvet tanulod, külfüldön meg a "használt" nyelvet. Néha a forditóirodákat mosolygom meg, ha kell egy hivatalos papir pecséttel valahová. Azon reménykedem, hogy a német érteni fogja miröl van szó.