Az angol vagy a német tekinthető nehezebb nyelvnek?

Mindkét nyelvet beszélem.

Angolt 12 évet tanultam, valamint 2 évig Londonban éltem. Németet lassan 4 éve tanulom (amióta itt élek) és a #4-es válaszolót tudom igazolni. (4 év alatt jobban és szebben beszélek németül mint angolul 12 év alatt)

"A német az elején nehezebb, de könnyebb lesz. Az angol meg pont forditva."

Ha a német alapjait megtanulod, utána minden más már egyszerűbb, az angolban pedig mindig ott van a renegeteg kivétel, a nehéz kiejtés, valamint az angolban 12 ige idő van, míg a német nyelvben csak 6 (fele annyi).

A kiejtés is egyszerűbb (egy magyarnak meg főleg) ugyanis majdnem minden amit leírva látsz, azt úgy is ejted ki. Ezt hívjuk fonetikus nyelvnek. Míg az angol totál az ellenkezője.

Példa:

though (bár, habár)

through (keresztül)

tough (kemény, nehéz)

thought (gondolat)

Ezeket mind különbözőképpen ejted ki, még is majdnem ugyanúgy van leírva. Vagy egy másik példa, ahol teljesen úgy van leírva mindkettő, viszont teljesen más a kiejtés:

Live (èlni) /liv --> leave szó szintén liv, csak nyújtottabb i-vel.

Live (élő) /lájv

A német szavak pl.:

Maus

Haus

Kind

Lampe

Ezeket egy magyarnak gyerekjáték kiejteni.

Nyilván németben is vannak nehezebb szavak, viszont azokra van egy szabály, nem úgy mint az angolban...

Jaa... és azok a szabályok full egyszerűek és nem is sok.:

ei = áj példa: Eis (ájsz) = jég

ie = í példa: Schien (sín) = sín

sch = s példa: Schön (sőn) = szép

s = sz (ha nem szó elején van, kivétel ha p vagy t követi) példa: Preise (prájsze) = árak

s = z (ha a szó elején van és nem p vagy t követi) példa: sagen (zágen) = mondani

ß vagy ss = dupla sz példa: Straße/strasse (strássze) = utca

Nagyjából ennyi jutott eszembe, nyilván van még, de nem túl sok és ami a lényeg, hogy van rá szabály/logika.

Jaaa és a németben az ö meg az ü, ugyan az mint magyarban. Szóval mi magyarok abban a szerencsés helyzeten vagyunk, hogy nekünk ezt a két betűt nem kell megtanulnunk, úgy mint más nemzeteknek. Nekik ez kicsit nehezebb lenne.

11: "majdnem minden amit leírva látsz, azt úgy is ejted ki. Ezt hívjuk fonetikus nyelvnek."

Az angolban nem a kiejtés a nehéz, hanem a helyesírás, hiszen egy nyelvben nem a leírt alakot ejtjük ki, hanem a beszédet írjuk le, mivel a beszéd az elsődleges a nyelvben, nem az írás. Így aztán nem is a nyelv maga fonenetikus, hanem legfeljebb az írása lehet az. De ha az írás nem fonetikus, akkor az helyesírási kérdés, nem kiejtési.

Az tény, hogy a német írás fonetikusabb az angolnál, de nem is gondolnád, mennyi háttértudásra van szükség ahhoz, hogy egy német szó kiejtését meg tudjuk állapítani a leírt alakból. És bizony a németben is vannak olyan szavak, melyek helyesírása nem tükrözi híven a kiejtést – azokat ugyanúgy meg kell tanulni, mint az angolban.

Nem tudom, melyik tájegységen élsz, de amiket leírtál, az azért nem teljesen áll a standard németre.

A ß például nem hosszú [ssz]-t jelöl, hanem rövidet, de az előtte álló magánhangzó mindig hosszú, ezért a Straße az [stráásze] (most jobb híján áá-val jelölöm a hosszú á-t).

A két magánhangzó közötti s az mindig [z], így a Preise-ben is.

Az ie pedig bár valóban szinte mindig hosszú [í]-t jelöl, de pl. a vierzehn/vierzig-ben rövidet. És fordítva, bár az i önmagában szinte mindig rövid hangot jelöl, de meglepetésre a gib/gibst/gibt szavakban hosszút! Nesze neked fonetikus írás!

De mindezzel csak a felszínt kapargatod, mert azért a német kiejtés-helyesírás bőven tartogat még meglepetéseket.

A szóvégi zöngétlenedést például egyáltalán nem jelöli írásban, pl. két szó is van, ami [rát]-nak hangzik, leírva azonban Rat és Rad. Ez utóbbiról kevesen tudják, hogy kiejtve nem [rád]-nak hangzik. De ugyanezért a Zug is valójában [cúk], az általad említett Kind is [kint] (ezzel vajon 100-ból hány nyelvtanuló van tisztában?), és a sor végtelenül hosszan folytatható lenne.

De a német helyesírás azt sem jelöli, hogy szó elején ill. két magánhangzó között megjelenik egy mássalhangzó: a gégezárhang [ʔ]. Ezért pl. az Oase szóban két gégezárhang is van: [ʔoʔáze]. Ki hinné, hogy az und kiejtése valójában nam [und], hanem [ʔunt]?

De arról is keveset árul el a német helyesírás, hogy az e ill. az o betű hosszú zárt vagy rövid nyílt hangot jelöl-e, lásd pl. weg [vek] és Weg [vék]; von [fon] és Ton [tón].

Sőt, még azt sem tudjuk meg, hogy a ch előtt hosszú vagy rövid hang áll-e, pl. Bruch [bruh] és Buch [búh], Dach [dáh] és nach [nááh].

Tovább is van, mondjam még? Nem mondom. Talán ennyi is elég, hogy megcáfoljam, hogy a német helyesírás csuda könnyű lenne, már ami a fonetikus mivoltát illeti.

"az angolban pedig mindig ott van ... a nehéz kiejtés"

Nem a kiejtés nehéz, a hangok megformálása (bár igen, vannak a magyarban nem létező hangok, na de azért hozzá lehet szokni), hanem az fura, hogy a kiejtés nem következik a helyesírásból. Ez az, amitől ha valaki megijed, akkor nagyon nehezen indul neki az eleje is - ha viszont túl tudja tenni magát rajta, akkor az elején mégiscsak az angol könnyebb.

"A német az elején nehezebb, de könnyebb lesz. Az angol meg pont forditva."

Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy míg az elvont, tudományos szókincs egy jelentős része az angolban nemzetközi, latin eredetű maradt, addig a németben a tudományos szókincs átesett egy nyelvújításon a 17.-18.-19. században, ami a mi nyelvújításunk mintája is volt. Ez nekünk relatíve könnyebbé teszi a németet, de más anyanyelvű számára jelentősen nehezebbé. A 19. században és a 20. század elején használt német irodalmi nyelv a germán eredetű szavakat preferálta.

Bewusstsein - consciousness

Wechselwirkung - interaction

Schwerkraft - gravitation

Gleichung - equation

Gleichzeitigkeit - simultaneity

Zusammenhang/Verhältnis/Beziehung - relation

Példa.

Te az állomásra mész.

Angol:

You go to the station.

(A "go" nem változik, mindegy, hogy mi, ti, ök, st.

to=hoz, hez, höz.

the=nincs neme

station=állomás)

Német:

Du gehst zum Bahnhof.

("gehst" és nem "gehen", mint az angolban, itt számit, melyik személy

Zum= zu + der die das

Ahhoz hogy ezt össze tudd rakni, kell tudnod a nemét. Szóval "der bahnhof". Akkor most jön az eset. Akkusativ, nominativ,genitiv vagy dativ? Megtaláltad?

Akkor eddig megvan, hogy "zu dem bahnhof", és ebböl lesz a "zum"

bahnhof, aha: ki,mi? "Bahnhof" és nem bahnhof kisbetüvel.

16: Ez egy nagyon jó példa arra, hogy az angol valóban sokkal könnyebb az elején.

De arra még senki sem hozott példát, hogy mitől lesz az angol a későbbiekben nehezebb, mint a német. Vagy nem is az angol lesz nehezebb, hanem a német lesz relatíve könnyebb?

"Példa. Te az állomásra mész. Angol: You go to the station. (A "go" nem változik, mindegy, hogy mi, ti, ök, st. to=hoz, hez, höz. the=nincs neme station=állomás)"

Na, azért annyira nem egyszerű az angol az elején sem, mint amennyire egyszerűnek ezzel be próbálod állítani... ;-)

Van, akinek sokkal könnyebben rááll az agya arra, hogy igenis változnak a végződések, ahogy a magyarban is, mint arra, hogy kb. semmi sem változik, viszont nem mindegy, hogy

You go to the station

You're going to the station vagy

You're going to go to the station, stb.

Folytatom:

Próbáld most meg ezt angolul és németül:

Te az állomásokra mész.

"De arra még senki sem hozott példát, hogy mitől lesz az angol a későbbiekben nehezebb, mint a német. Vagy nem is az angol lesz nehezebb, hanem a német lesz relatíve könnyebb?"

Én úgy gondolom, hogy irodalmi és tudományos szinten mindkét nyelv eléggé nehéz.

"Indem ich hier die Darstellung der Traumdeutung versuche, glaube ich den Umkreis neuropathologischer Interessen nicht überschritten zu haben. Denn der Traum erweist sich bei der psychologischen Prüfung als das erste Glied in der Reihe abnormer psychischer Gebilde, von deren weiteren Gliedern die hysterische Phobie, die Zwangs- und die Wahnvorstellung den Arzt aus praktischen Gründen beschäftigen müssen. Auf eine ähnliche praktische Bedeutung kann der Traum – wie sich zeigen wird – Anspruch nicht erheben; umso größer ist aber sein theoretischer Wert als Paradigma, und wer sich die Entstehung der Traumbilder nicht zu erklären weiß, wird sich auch um das Verständnis der Phobien, Zwangs- und Wahnideen, eventuell um deren therapeutische Beeinflussung vorgeblich bemühen." (Sigmund Freud: Die Traumdeutung)

"In attempting a discussion of the Interpretation of Dreams, I do not believe that I have overstepped the bounds of neuropathological interest. For, on psychological investigation, the dream proves to be the first link in a chain of abnormal psychic structures whose other links, the hysterical phobia, the obsession, and the delusion must, for practical reasons, claim the interest of the physician. The dream (as will appear) can lay no claim to a corresponding practical significance; its theoretical value as a paradigm is, however, all the greater, and one who cannot explain the origin of the dream pictures will strive in vain to understand the phobias, obsessive and delusional ideas, and likewise their therapeutic importance." (ford. Abraham Arden Brill)