Miért van hogy bizonyos országokban egyes idegen nevek sokkal népszerűbbek mint máshol? Pl. spanyoloknál: a Sergio = Szergej, vagy Jesus = Jézus, Józsua, de németeknél: a Joachim = Joakim.

Azért héber/bibliai nevek nálunk is vannak, Ádám, Éva, Erzsébet, Anna, Pál, Péter, Ábel, stb., néha még vezetéknévként is (Ábel Anita, ő ráadásul Ábel is, meg Anita -Anna- is :-D ).

Dél-Amerikában is imádják a bibliai neveket, minden szappanoperában volt egy Heszusz (Jézus), de náluk a kereszténységnek amúgy is nagy kultusza van (gondolom, a gvadalupei szent szüzet sem viccből emlegették annyit ugyanott, ahol Heszuszék is voltak).

Szergejeink meg akkor lesznek, amikor Szuhojaink, meg Artyomjaink is. Joszifjaink már vannak, bár mi Józsefnek ejtjük.

Minden nyelvben megvannak a jellegzetes nevek. Mi a baj ezzel? Itt Ausztriában például még mindig szokás a nagyszülők vagy dédszülők neveit adni (főleg az osztrák és német nemzetiségű emberek esetében), pedig itt lista sincs, annyi a kikötés, hogy nem lehet uniszex nevet adni, ha a szülők ragaszkodnak hozzá, akkor a második keresztnévnek kell döntőnek lennie. A szülők nemzetisége is sokkal színesebb, a török török nevet ad, a szerb szerbet, etc, és nem kell átírni német helyesírás szerint. A vegyes házasságban meg pláne színes a kínálat.

Magyarországon is többen adnánk a Joshua vagy Josh nevet, ha nem kéne Józsua alakban adni, ami borzasztóan régies hatású.