Más nyelvekben körülbelül hány vicc lehet? Sokkal kevesebb mint a magyarban?

Te ezt a kérdést viccnek szántad?

Keudjük itt: szerinted hány vicc van a magyar nyelvben?

Minimum annyi, mint a magyarban.

A magyarnak nem nagyobb a szókincse, mint más nyelveknek, csak nekunk tunik úgy. Mindenkinek a saját anyanyelvében "van" a legtobb szó és a legtobb vicc, amit megért.

Az angoloknak pl. oruletesen jó humoruk van.

Érdekes kérdés. Erősen szintetikus nyelveknek nagyobb-e a szókincse, és ez hatással van-e legalábbis a szóviccekre, akár minőség, akár mennyiség dolgában.

Szerintem a magyarnál még nem lehetne olyan jellegű különbséget találni, amit könnyű lenne kutatni, de elvileg elképzelhetőnek tartom, hogy valamelyik, természeti körülmények között élő, és erősen poliszintetikus nyelvet beszélő természeti népnél találnának érdekes összefüggéseket.

A 80-as, 80-as évek úti és néprajzi irodalmában lehet találkozni olyan feljegyzésekkel, amelyek pl. egyes konrét eszkimó népek nyelvének és helyi életmódjának leírás során fogalmaztak meg olyan sejtéseket, hogy a nyelv és a képzeletvilág között valamilyen kapcsolat van. Az eszkimók ,,szélsőségesen'' ragozós, poliszintetikus nyelve valóban csábít ilyen sejtések megfogalmazására. Fontos, hogy ezeket azonban a 60-as 80-as évek inkább afféle intuitiv színvonalán fogalmazták csak meg, mérések nem, legfeljebb érdekes példagyűjtemények készültek.

Jean Gabus: A karibu eszkimók

Knud Rasmussen: Thule-i utazás

Menovščikov, G.A. (ugyanaz a szerző, mint Menovscsikov, ill. Меновщиков, csak más átírásban): Popular Conceptions, Religious Beliefs and Rites of the Asiatic Eskimoes. Megjelent Diószegi Vilmos és Hoppál Mihály szerkesztésében: Folk Beliefs and Shamanistic Traditions in Siberia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968, 1996.

#6: nem látom indokoltnak a felvetést, hogy mindez több vicchez vezessen. Miért vezetne? A vicc egy műfaj, mint a vers vagy a regény.

És vannak kulturális sajátosságok: pl. a hagyományos kínai viccek számunkra nagyon furcsák, nem is ismerjük fel mindig, hogy viccről van szó.

Sok kérdéshez vezet ez az egyetlen kérdés. Szóviccek elvileg függenek közvetlenül is a nyelvtől, bár valószínűleg az életmód és a kultúra nagyobb befolyással van.

Az a kérdés pedig, hogy az életmód befolyásolja-e a nyelvet pl. tipológiai szempontból, az azthiszem ma is vitatott. Laikus ember számára feltűnő, hogy természeti népek nyelve sokszor mennyire szélsőségesen gazdag alaktanilag, sőt, egy átlagember, ha fel kéne sorolnia az általa ismert poliszintetikus nyelveket, valószínűleg csak természeti népek példái jutnának eszébe: eszkimók, csukcsok, pápuák, egyes dél- és északamerikai indiánok, Ausztrália bennszülöttei közül meg a tiwi nyelv.

Volt olyan tudományos igényű vizsgálat, amely nagy mintán, sttisztikai szigorúsággal próbált utánajárni ennek a kérdésnek, és nem talált jelentős valós összefüggést: természeti népek nyelvei lehetnek ilyenek is meg olyanok is. Viszont annak a sejtésnek, hogy természeti, elszigetelt körülmények közt élő népeknek tendenciószusan is bonyolult alaktanú nyelvei hajlamosak kifejlődni, komoly támogatói is vannak (sajnos nem találom, de Pinker vagy Jared Damond is köztük van, a pidginről, kreolról, és ezekkel szemben kontrasztként az elszigetlet, érintetlen népek nyelveiről írt, főleg a pápua nyelveket emlegető írásában fejti ki).

"Laikus ember számára feltűnő, hogy természeti népek nyelve sokszor mennyire szélsőségesen gazdag alaktanilag"

Laikus ember hol találkozik a "természeti népek" nyelvének morfológiájával?

Átlag embernek fogalma sincs arról, mi az a poliszintetikus nyelv. Televan ellentmondással az írásod.

Mi az, hogy természeti nép? Mi a bonyolult nyelv objektív mércéje? Ezek nem tudományos kifejezések.

Nem is kell, talán nem is szabad, hogy előre pontoan rögzített tudományos kifejezések legyenek. A Kérdezőnek van egy érdekes munkahipotézise, de ettől függetlenül is, emellé még kapcsolódik néhány más kérdés is, amit említettem.

Balga ember az, aki egy munkahipotézist csak azért dob ki további érdeklődés nélkül, mert elsőre nem tudja publikációkészre pontosítani őket. Az majd a következő fázis lesz. Tudósok azért nem a GYK félunott stílusában kezelik ezeket a kérdéseket. Nem rossz a Kérdező kérdése, csak sok további munka van vele, hogy legalább a témában eddig felmerült részleges eredményeket egyáltalán ki lehessen emelni.

Természeti nép: első lépésként elég, ha elszigeteltségben élő népet nézünk, akik az elmúlt ezer évben nem találkoztak nagyobb népvándorlással.

Bonyolult nyelv objektív mércéje: első lépésként használjuk azokat a metrikákat, amelyeket a szakirodalom a poliszintetikus nyelvekhez.

Laikus: népszerűsítő irodalom szintjéig terjedő. Poliszintetikus nyelvek példájaként a népszerűsítő szakirodalom általában csak olyan példákat hoz, amelyek állam előtti, vagy legfeljebb laza őnökségben élő népekhez kötődnek. Tudományos igényű munkáról egyről tudok, amely probált valami torzítatlan mintán, statisztikai alapossággal összefüggéseket feltárni elszigeteltségben élő népek nyelvei között és a nyelv tipológiai vonásai között - és arra jutottak, hogy nem igazolható összefüggés. Ehhez nagy mintát vettek, nem csak azt, amai a népszerűsítő iodalom közkeletú példái között szerepel. Ettől függetlenül jelen van még a tudományos irodalomban a kérdés. Van egy markáns hipotézis, hogy a nagyobb nyelvek, tobábbá néptömegek érintkezése során egyfajt spontán kreolizáció, alaktani egyszereűsödés zajlik le, és ahol ez meg nem történik meg, elszigetletebb népeknél, ott ezzel ellentétes folyamatokra lehet számítani.