Hogy hangzik a magyar akcentus az oroszban?

Nem nyomnak meg betűket. Hangokat hangsúlyoznak.

Más az artikulációs bázisuk.

Az orosznak és a magyarnak is különbözik a hanglejtése és hangsúlyozása egymástól.

A magánhangzók és mássalhangzók formálása, a képzés helye, a kiejtés időtartama, stb.

Mindkettőé az angoltól is erősen különbözik.

A betű a hangok írásképe. Szóban nem betűket mondasz.

A másik:

Köztudomású, hogy a magyarban a szó elején van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy ha egy magyar szót magában kimondunk, akkor az első szótagját mondjuk nagyobb nyomatékkal, és ha a mondatban hangsúlyos a szó, akkor szintén az első szótagján van a hangsúly.

Az orosz beszéd szerintem lágyabb, a hangzók sokszor lágyítottak a magyarhoz képest.

A hangsúlyozás, hanglejtés is dallamosabb, éneklős.

A magyar akcentus így darabosan, szárazabban, keményen hangzik.

A mai magyar nyelvre, különösképp a hangzására és a hangkészletére meglehetősen nagy ráhatása volt a környező szláv nyelveknek. Nem titok, hogy a magyar nyelv tömve van szláv szavakkal, valamint a mai magyarság felmenőinek jelentős hányada szláv eredetű, aki anno megtanult magyarul, de a saját hanghordozásával, aztán ezt adta tovább. Ami azt jelenti, hogy kevés olyan nép él még a világon, aki azokat a tipikus, problémás, születni kell hozzá, szlávokra jellemző hangokat a szlávokon kívül ki tudja ejteni. Mi ki tudjuk.

Ha valaki a világban hall egy csomó gy, ty, ny, zs, stb. hangot egy beszédben, amiről fogalma sincs, miféle beszéd az, egy idő után hajlamos lesz szláv nyelvre tippelni. Na most az oroszok, illetve a Szovjetunió eloroszosított népei kicsit másképp ejtik azt a gy-t, ty-t mint a hozzánk közelebbi szlávok, meg mint mi. És az oroszok természetesen önmagukhoz képest felismerik, ha valaki nyugatabbi szláv kiejtéssel ejti. Azt is fel fogják ismerni, hogy tele van a hallott nyelv szláv szavakkal, és azt is, hogy végső soron mégsem szlávul beszél, akit hallanak, mert akkor azt úgy ahogy még értenék is. Viszont mivel más kapaszkodója nincsen, akárhogy is hangzik neki a magyar, marad az annyi, hogy sok minden hasonlóságot észlelt a szlovákkal, ukránnal, szerb-horváttal, és hajlamos lesz efféléhez hasonlítani.

Azért megfordítva: magyar is mondott már olyat a környező nyelvekről, hogy olyan, mintha valaki magyar akcentussal beszélné az oroszt.

Természetesen meg bírja tanulni egy magyar is, ha ügyes, tökéletes akcentussal utánozni az oroszt, meg ejteni az orosz hangokat, de ha nem erőlködik ilyennel, akkor szlovák/ukrán/szerb-horvát félének fog tűnni a kiejtésünk az orosz számára, mert konkrétan mi úgy ejtünk, és nem véletlenül, mert tőlük tanultuk. Tőlük tanultuk ezer év alatt azt a képességet, ami pl. egy oroszul tanuló angol anyanyelvűnek szinte soha nem lesz meg.