Ha akarnád, hogyan raformálnád meg a magyar nyelvet?

10.: A "palatális" a szájpadláshoz közelebb artikulált hang. A köznyelv úgy hívja: lágyult. (Csak hogy mindenki értse.)

Az ly tehát tulajdonképpen a j és l között ejtett hang volt, ami idővel eltolódott egészen a j felé.

[link]

Sokat gondolkoztam már azon, miért olyan "egyedien" komplikált a magyar helyesírás.

- A magyar "s" (susogó) hangot például azzal a betűvel jelöljuk, amelyikkel a többi nyelv az "sz" (sziszegő) hangot; bezzeg az "sz" hangra olyan kettősbetűnk van, mint senki másnak.

A kettősbetűk rendszere különbenis zavaros! Miért ne lehetne, -- ha már szükségszerű, -- egy egységes hangzómódosító, mint az "y" az ny, ty, ly, gy esetében? Akkor ugyanígy cy, zy, dzy lenne a helyes. (Utóbb belegondolva ezekre nemzetközibb és frappánsabb lenne a ch, zh, j).

- A fentiek fényében tehát inkább "s" lenne a sziszegő, és "sy" lenne a susogó betű.

- A "gy" is kész káosz, mert valójában nem a "g", hanem a "d" lágyult formája. Ezt tudjuk a többi nyelven kívül a d+j betűösszetételek ejtéséből is. (Pld.: "tudjuk" Következetes írásmódja tehát "dy" lenne.

- Az "ly" és a "j" problematikáját egyből feloldaná, ha mindkettő helyett a nemzetközileg egységesebb "y"-t használnánk. Ez még az írásképet sem változtatná meg túlságosan zavaróan.

- A hosszú magánhangzók egy része, (legalábbis az ő, ű, í) is tulajdonképpen felesleges, -- csak megnehezíti a helyesírást, és az elektronikus betűkódolást.

- Ennek megfelelően tehát, kidolgoztam egy következetes -- és ezért egyszerű, és felhasználóbarát -- magyar helyesírást:

CS = CY vagy CH

GY = DY

DZS= DZY vagy J

SZ = S

S = SY

ZS = ZY vagy ZH

J/LY= Y

I/Í = I

Ő = ÖÖ

Ű = ÜÜ

C = CZ (meghagyva a C-t az idegen szavakban)

TOVÁBBI SABÁYOK:

Az ö és ü betük kettöözésye elhadyható, ha a yelentés edyértelmüü marad, de yavasyolt meghadyni oyan esyetekben, amikor kétértelmüüsyéget okozna az elhadyásya. Pld.: örült -- öörült.

A cyaládi nevekben továbbra isy a hadyományosy irásymód sabáya érvényesyülne a kieytésy serintivel semben, ezért irásymódjuk nem változik. A "régiesy" heyesyiráson kivül Pld, Tamáska (e.: tamásyka), Kovács (e.: kovácy), továbbra isy megörzik a madyar ábécében másyhol nem sereplö betüüket isy, pl.: Wesselényi (e.: vessyelényi), Xantus (e.: ksantus)

Érdemesy tehát megfidyelni, hody ez a heyesyirásy alapvetöen cyak a fonetikusy átirásy módyát változtatya meg. A sóelemzésy serinti, vady hadyományosy irásymódot továbbra syem befoyásyolya.

Ami a sóelemzésyt illeti, külön fidyelemreméltó, hody azonosy irásyképe les a ládyult kéttagú betüknek, (ty, dy, ny) ésy a y kezdetü toldalékok miatti ládyulásynak -- utóbbiakat visont erösyen eytyük, ám termésetesyen nem kettözzük a betüt! Pld.: tudyuk (e.: tuddyuk), látya (e.: láttya) sy.t.b. -- ezek tehát továbbra isy sóelemzésy serinti heyesyirásyú savaknak minösyülnének.

13.: Ha Grétsy László mondja, az már elég hiteles a hatalmas nyelvészeti tudásodnak?

[link]

Bevezetném, hogy az LY-nal írt szavak írása J-vel is helyes és J-vel preferált (kivéve tulajdonnevek), így megteremtve a lehetőséget, hogy az LY magától kikopjon.

A digráf betűk a nyugati szláv nyelvekhez hasonlóan hacsekos betűvel helyettesíteném (Č-CS; Ď-DZ; Ǧ-GY; Š-SZ; Ť-TY; Ž-ZS, a probléma a DZS, ami logikusan DŽ kellene legyen a déli szláv nyelvekhez hasonlóan, de az megint digráf. Esetleg Đ?). Megint csak mindkét változat helyes maradna, de az új a preferált.

Idegen szavakat magyarosítanék.

Erősíteném a magyar nyelv szintetikus vonásait (lenne személyragozható határozói igenév:látvám, látvád, látvá(ja), látvánk, látvátok, látvá(ju)k, továbbá ragos jövő idő -and/-end, befejezett időszemlélet régi ragjai: látta, látá, látandja).

Ergatívuszi szekezeteket honosítanék meg, mint ma az eszkimó nyelvekben, a csírái ugyanis megvannak a magyar nyelvben, csak nem képez olyan teljes és logikus rendszert, mint az eszkimóban. A tárgyas és alanyi ragozás rendszerét teljessé tenném minden személyben: ennek is megvannak a csírái, pl. ,,látlak'',, ,,szeretlek'', de az eszkimó nyelvekben ennek rendszere teljes, tetszőleges személyek kombinációira akaár az alanya, akár a tágy szerepében egymástól függetlenül teljesen kombinálva (ti láttok minket, ők látnak titeket).

Lenne újra kettős szám (ennek is megvannak az ősi nyomai, csírái: fél szem, rossz a szemem), de ezt is teljessé és explicitté tenném, mint szibéria egyes nyelveiben: ők ketten látnak titeket kettőtöket, mindez egyetlenegy ragozott igével kifejezve.

Egyszóval ilyen Ithkuil-féle összetett nyelvhez, illetve egyes paleoszibériai poliszintetikus nyelvekhez hasonló teljes rendszerré fejleszteném a magyarban nyomokban meglevő szintetikus nyelvi vonásokat. Olyan lenne a nyelvünk, mint egyes mai ősi krülmények között élő vadaké, azok közül is az analitikus vs szintetikus skálán a legszélsőségesebb poliszintetikus skálán levő igen összetett, már-már algebrai szépségű nyelveké: yimas-pápuák, meg a régi tiwi ausztrál szigeten élő elszigetelt népé (sajnos a kolonizáció során ma analitikussá fajult a fiatal generációk nyelve, de

az eredeti tiwikre gondolok), meg egyes jupik népek a Bering-szoros eszkimói között.