A YouTube-ra felpakolt beszélgetést miért nevezik podcastnek?Miért nem használunk magyar szavakat?

A rövid válasz, hogy a podcast korunk trendi kifejezése, erre sokkal inkább felfigyel mindenki, mintha csak beszélgetésnek neveznék, ezért egyre inkább már a korábbi tévés XY Show helyett is XY Podcastnek hívják a híres emberek netre költöző tévéműsorát.

Különösen mióta egyre több tévés híresség kezd el rájönni, hogy a tévében kevesebben nézik őket, mintha a neten teszik közzé a műsorukat - bár mivel a neten szinte végtelen a kínálat, így az sem biztos, hogy a neten inkább fogják őket nézni mások helyett.

#11-es jól mondja, a podcast egy technológiai formátum, ami jóval a YouTube és az okostelefonok előtt, még a merevlemezes iPod MP3 lejátszók korában jelent meg.

A podcast pont hogy nem jelöl semmilyen műfajt, mivel nagyon sok féle műfajú podcast létezik.

Egy csomó ember egyedül podcastel. Van aki az épp eszébe jutó saját gondolatait adja elő, mint egy vlogon, van aki megírja magának, amit majd elmond (scripted). Van aki nem valós, hanem fiktív történeteket ad elő. Van aki nem is a saját gondolatait, hanem mások könyveit, vagy egyéb műveit olvassa fel, de akár zenét is előadhat. Vannak több szereplős podcastek, ahol akár előre megírt párbeszédeket, adnak elő rádiójátékként, de lehet a beszélgetés teljesen spontán, vagy akár egy téma köré szervezve moderált is. Sőt az is nagyon komoly különbség lehet két féle podcast között, hogy az eredetileg elhangzó beszélgetést szerkesztés nélkül teszik közzé, vagy valamilyen kisebb-nagyobb mértékben szerkesztik - egészen addig, hogy egyes műsorkészítők még a beszélgetés közben gondolkodva őzéseket is kivagdossák a műsorból, hogy ezzel is időt spóroljanak a hallgatóiknak és vélt vagy valós minőségjavulást érjenek el az adások tartalmi színvonalában.

Annak leginkább technikai oka van, hogy a leggyakrabban előforduló podcast műfaj, ahol két vagy több ember kötetlenül beszélget egymással. Ugyanis a legtöbb embernek sokkal nagyobb kihívást jelent egy témáról folyamatosan, összefüggően, egymagában előadást tartani, pláne hogy az még érdekes is legyen a hallgatók számára. Viszont 2-3 ember különösebb felkészülés nélkül is képes egymással akár órákig is elbeszélgetni, ezért komolyabb szaktudás nélküli amatőr műsor készítők számára is könnyebben megvalósítható, mint egyedül csinálni. Ezen belül is a leggyakoribb podcast formátum, hogy van egy jobb esetben a kérdezéshez, beszédhez értő újságíró/kérdező és vele szemben ül valamilyen területen szakértőnek számító beszélgető alany, aki a felkészültséget, tulajdonképpen a tartalmat hozza a műsorba, a műsorvezető pedig inkább a vendég kiválasztásával, kérdéseivel járul hozzá (jobb esetben persze felkészül legalább az alanya életéből munkásságából).

Lényegében a podcast azt jelenti, hogy netről letöltve is magaddal vihető hang vagy videó anyag. Tulajdonképpen ez egy RSS hírfolyam, amiben értesítést kap a felhasználó, hogy a kiválasztott műsorból új adás lett elérhető.

Eredetileg az Apple fejlesztette ki, hogy az iPodokon ne csak a zenékhez és hangoskönyvekhez hasonlóan központilag kiadott hanganyagokat tudjanak az emberek magukkal vinni, hanem ezzel teremtettek egy közösségi médiumot is az eszközhöz. Így bárki közzétehette saját műsorának adásait, amit mások letölthettek az eszközükre és utazás, mosogatás, vagy bármi egyéb közben meghallgathatták róla.

Mivel akkor még nem létezett más mobil netes eszköz, így a webrádiók hallgatásához is számítógépre lett volna szükség, a podcast megteremtette a lehetőséget, hogy bárki utazás közben, net nélkül is tartalmat tudjon fogyasztani. A letölthetőségnek ma már sokkal kisebb a jelentősége, mert szinte mindenkinél okostelefon van, szinte korlátlan net kapcsolattal.

Egyébként az eredeti podcast formátumban is létezett videós (vodcast) lehetőség, csak akkoriban még okostelefon és minden gépbe beépített webkamera hiányában jóval kevesebb volt a háztartásokban a kamera, sokkal korlátozottabb és drágább a tárkapacitás, szűkösebb a netes sávszélesség, ezért akkor még nagyon elvétve éltek a videó lehetőségével és inkább csak hangban használták a podcastokat.

Idő közben az Apple mellett egyre inkább mindenki más is elkezdte használni a podcast technológiát, így a podcastek megjelentek egy csomó más rendszeren is. Már nem csak az Apple Podcast rendszer létezik, van a Google-nak, csatlakozott a Spotify és fene tudja, még hányan mások is. Ezek elvben egymástól független, csupán azonos módon működő rendszerek. Viszont a tartalomgyártók érdeke, hogy mindenhol elérhető legyen a műsoruk, ezért a legtöbb podcastet mindegyik ilyen podcast rendszerben elérhetővé teszik. Az RSS jelleg miatt ez ráadásul könnyű is, mert a hang vagy videó anyagnak elég egy adott helyen fent lennie, az RSS hírfolyam pedig megmutatja a rendszernek, hogy milyen fizikai helyen, melyik szerveren találja az egyes adásokat.

Mára viszont annyira elterjedt a podcast technológia használata, hogy elkezdett jól hangzó hívószó lenni. Illetve mivel már a technika minden részlete adott hozzá, hogy videó podcast is elérhető legyen, meg a YouTube népszerűsége miatt egyébként is szokás akár a csak hangos podcastokat is egy állóképpel csak hangban feltenni a YouTube-ra, ezért a YouTube is elkezdett beszállni a podcast piacra.

Így miközben a YouTube volt az egyetlen(?) nem podcast technológiát használva podcasteket közzétevő felület, ma már a YouTube is külön fejlesztéseket tett, hogy a hozzájuk feltett podcastek más formában, pl. a YouTube Music felületén is elérhetőek legyenek. Nem lepne meg ha a következő YouTube fejlesztés az lenne, hogy megcsinálják, hogy elég hozzájuk feltölteni a felvételeket és azokra más rendszerekben lehet a hagyományos podcast RSS feed hivatkozással hivatkozni.

Szóval igen, ma már tényleg szinte mindent podcastnek neveznek. Ugyanúgy, ahogy egy időben minden hírekkel, vagy bármilyen tartalommal rendszeresen frissülő weboldalt blognak hívtak, mert mennyivel menőbben hangzik, ha blog/blogger, mintha csak híroldal/újságíró lenne és erre sokkal többen felkapták a fejüket.

Aztán egy időben mindent vlogként emlegettek, ahol valaki videóban beszélt, mert a vlog/vlogger volt trendi hívószó.

Aztán az Instagrammal jöttek az influencerek, akiknek már írni/beszélni se kellett, elég volt fényképen jól mutatniuk, hogy híresek legyenek.

Nem értem miért baj, ha valamit ugyanúgy hívnak, mint mindenűtt másutt?

Van sok ilyen szó, például rádió, autó, soför, tea, pilóta, és még sokszáz másik.

A nyelvújítók többet ártottak, mint használtak, amikor mindenre magyart fabrikáltak.