A szláv nyelvek miért olyan archaikusak?

Nem tudom, de a szláv nyelvekkkel leginkább rokonsággal álló balti ágat is archaikusnak mondják, főleg a litvánt.

A járvány ideje alatt megpróbáltam proto-indo-európait (PIE) tanulni, mármint persze amennyire restituálni sikerült. Tisztában vagyok a restituálások viszonylagos pontosságával, de a dolognak azért van annyi alapja szerintem hogy tanulni érdemes.

[link]

Lehet hogy kissé didaktikus és a modern nyelvekhez hasonló nyelvkönyvformátumot csak kompromisszumok árán tudták összehozni,de akkor is lehet elég tanulságos.

Mellette latinul próbáélok még tanulni, a járvány alatt sokat haladtam vele.

Ami az igazi kihívás: a legelszigeteltebb törzsi népek nyelvei. Sokuknak köztük szélsőségsen gazdag morfológiával rendelkezik (csukcs, eszkimó), ezeket a poliszintetikus, vagy az inkorporatív nyelvek közé sorolják tipológialilag (ez persze nem genetikai kategória). Én a szibériai eszkimó nyelvvel próbálkozom (Central Siberian Yupik, ill a vele lényegében azonos St Lawrence Insland Yupik).

Nem minden vadnép nyelve ilyen gazdag morfológiájú (ismet ellenpélda a hadza), sőt, állítólag statisztikailag sem áll meg ilyen összefüggés, azonban ez mégis elterjedt toposz, és komoly nyelvészek, illetve az emberi kultőrákkal is foglalkozó tudósok érvelnek mellette (nem tudom sajnos, vagy Jared Diamond, vagy Stephen Pinkers).

A toposz szerint - amiben valoszinűleg sok igazság van -- a nyelveket a pidginizáció csiszolja le, és ilyen nagy nelveknél mint az angol meg a spanyol jelen van ennek a folymatnak egy enyhébb spontán variánsa, ami az évszázadok alatt a mai analitikus formájura hozta őket. Ezzel szemben a vadaknál, főleg ott ahol lényegében a saját falujukon kivül nem tudták van-e egyáltalán világ, az első fehérekeket meg szellemeknek hitték, pl, egyes nemrég felfedezett rendkiivül elszigetlet pápua csoportok között, szóval ott kifejezetten gazdag, már-már megtanulhatatlan morfologiáju nyelvek is ki tudtak feljlődni.

Fotos hogy ugyanezek a vidékek nemcsak statisztikailag, hanem egyéni szinten is a nyelvi sokféleség, az egyén szintjén is megjelenő poliglottizmus gazdag forrásai is. A legegyszerűbb átlagos vadász ember is ura lahet akár öt nyelvnek is, sőt, a deszanák között állítólag a vadak meg sem tudták mondani, háy nyelvet beszélnek egyáltalán, annyira beléjük ivódott, hogyolyan öt--hat helyi nyelvet természetszerűen elsajátitottak egyes szituációkban.

De igazából ez a normális, nem az, hogy véres háborúkban irtjuk egymást Erdély hovatartozásááért meg hogy épp melyik ,,államnyelvet'' kiáltjuk ki ,,hivatalosank''. Közép Európa soknyelvű, erre teremtette az Isten. Itt a cigány, beás-román, csángó, mindenféle szász/sváb nyelvek tucatjainak kellene virágoznia, itt nem is lett volna szabad a nemzetállam és az államnyelv fogalmát sem feltalálni. Normálisan itt valamiféle nagy Keleti Svájcnak kellett volna kialakulnia, nyelvek és nyelvjárások vbábeli láncolatával, aminek a modern időkben természetes módon kellett volna átfolynia valamiféle fucsa, kissé poszmodern, anarchokommunista izű hálózatos társadalomba, kissé ahhoz hasnolóba, mint az ausztrál vadaké volt a gyarmatosítás előtt, persze annak a modern időkre adaptált változatáéba.

Az ember antropológiai, etológiai értelemben soknyelvű majom. Az tartja a szellemét elevenen, nyitottan.