Miért van az, hogy rengeteg szavunk hasonlít az angol megfelelőjére mégis mindig azt olvasom, hogy a legtöbb idegen magyar szó latin eredetű szó?

Igen, a supinum tőre gondoltam, és arra, hogy az -or képzőhöz ennek alapján képezzük az alakot.

Valójában az angol esetében a latint nem egészen csak puszta lexikonként vették át, sőt, egyes latin képzőket élő szóalkozásként beépítették a nyelvükbe (pl. az -able, ld. pl. drinkable, a potable helyett/mellet de tuajdonképp épp az -or is ilyen lehet), amelyeket tiszta angol szavakhoz is hozzákapcsolnak (vagy egyéb átvitelekhez, illetve immár gramatikalizálódottnak tekintett egyéb szókapcsolatokat létesítve). A magyarban nagyon ritka ezzel analóg jelenség (,,egyetemista''), nagyon ritka példákat leszámítva a dolog inkább csak ironikus stílusban használatos.

Egyszóval, az angoloknál lényegében afféle szubsztrátum-szupersztrátum rétegzősig ment el a latin átvétele. Ebben az ételemben van bizonyos igazság abban, amit egy korábbi válaszoló írt: bár az angol nem latin eredetű nyelv, és nehéz lenne újlatin nyelvekhet sorolni, de mégsem teljesen értelmetlen a dolog tárgyalása, és vannak ezzel kacsolatos nyelvészeti munkák, természetesen ezek nem eredettöréneti besorolások, inkább afféle supersztrátum-szubsztrátum elemzések. A határ mindenesetre nem éles: szibériai nyelvek között sok, ma talán még nem is igen kikutatott példa lehet nyelvcserékre, (különösen a szajáni szamojéd és török népesség körében, a ma trörökségi nyelvet beszélő karagaszok például valaha nyelvrokonaink voltak és szamojéd nyelveket beszéltek, meghagva esetleg halvány nyomait), de Európában is vannak különös példák, pl. a máltai nyelv.

Köszi.

Ami pont a connectort illete, van az -or képzős helyett -er képzős változata is, arra azt mondja a szótár, mármint az -er-re, hogy az szász eredetű.

De az -or, meg az able, ezek nem mai csirkák, a szótár szerint: OE - OFr - L