Melyik nyelv könnyebb? orosz vagy magyar?

Kinek mi az anyanyelve.

Nyugateurópainak az orosz

4.: Nagyon kíváncsi lennék, hogy akkor szerinted melyik nyelvek a legnehezebbek a világon. Mondjuk, felsorolnád a szerinted első tíz legnehezebb nyelvet?

A magyar többszörösen halmozza a képzőket, (elborozgattathattam, megmásíthatatlan, megbecsülésetekért, stb) az igék személyjel-rendszere különösen nehéz, szinte egyedülállóan a tárgytól is függ (szeretEK játszani, szeretEM a kólát, szeretLEK titeket, hasonló csak a navahóban), hangrendi egyeztetés van (ettEm ittAm, ilyen csak a finn és az észt nyelvekben még,) egyedi a helyesírása (fogJuk meg a fogLYUK) és mindez együtt egy nyelvben.

Melyik nyelvről tudsz, ami nyelvészek szakvéleménye(!) szerint nehezebb ennél?

A statisztikákat egyébként úgy vonják le, hogy adott tudásszint eléréséhez átlagolják a szükséges tanulási órákat, pld a legtöbb nyelv B2 szintjéhez hasonlítják a magyar B2 szintjét, és a többi nyelv többszöröse jön ki óraszámban.

Te hogy csinálnál ennél pontosabb, objektív és tudományos statisztikákat róla?

7: "az igék személyjel-rendszere különösen nehéz"

Melyik része "különösen" nehéz? Az, hogy egyáltalán van?

"hangrendi egyeztetés van " – abban mi a nehéz? Van a török nyelvekben is.

"egyedi a helyesírása (fogJuk meg a fogLYUK)" – Ugyanmár! A spanyolban a B/V, LL/Y, és sok nyelvjárásban a CE-CI/SE-SI is ugyanazokat a hangokat jelöli. És akkor az angol helyesírást még nem is említettem (pl. there/their/they're, kernel/colonel, wait/weight).

De úgy lenne fair, ha arról is szóltál volna, mi az, ami a magyarban nincs, ezért nem kell külön megtanulni: nincsenek nyelvtani nemek, nincs szóhangsúly (minden szónak az első szótagja hangsúlyos), a jelzőt nem ragozzuk, minimális az igeidőrendszer, alapvetően fonémikus, a latin ábécén alapuló az írása, nincs tőhangváltás/umlaut, stb.

"Te hogy csinálnál ennél pontosabb, objektív és tudományos statisztikákat róla?"

Sehogy. Objektíven ugyanis ezt képtelenség meghatározni, mert

1) egy nyelv tanulhatóságának nehézsége nagyban függ a tanuló saját anyanyelvétől is, annak nyelvtanától, kiejtésétől, szókincsétől, írásrendszerétől, ahogy az illető saját képességeitől is

2) a B2 sem egy objektív szint: vannak olyanok, akik ordenáré kiejtéssel beszélik pl. az angolt (számszing vent vronng), mégis van B2-es papírjuk, holott jóérzésű ember nem mondaná rájuk, hogy valóban tudnak angolul, hiszen a nyelvtan és a szókincs ismerete messze nem azonos a nyelvtudással. A sikeres nyerlvvizsga 60%-os küszöbe óriási szórásnak ad teret, így statisztikailag használhatatlan adatforrásnak tekinthető.

3) az egyes nyelveket nagyon eltérő számú tanuló tanulja, így nagyon nem mindegy, hogy egy nyelvet évente egymillió ember tanulja meg vagy csak száz, mert statisztikailag egy egymilliós minta és egy százas minta nem összehasonlítható

4) a kis nyelvek tanulói jó eséllyel elhivatottságból tanulják az adott nyelvet, mert érdekli őket, ezért hajlamosak sokkal több időt rájuk fordítani, hogy valóban jól megtanulják; míg aki iskolában, esetleg csak kényszerből tanul egy nyelvet, az lehet, hogy alapóraszámban eldöcög B2-ig, de nem fogja valójában tudni a nyelvet.

Az ilyen nyelvnehézségi-sorrendek jól mutatnak "kis színes" hírként a hírportálokon, de tudományos, objektív alapjuk nincs, egy valamire való nyelvész ilyenhez nem adja a nevét.

De ha kacifántos nyelvtanú nyelvekkel ismerkednél, ajánlom figyelmedbe az ergatív nyelveket (pl. baszk, hindi), de a csettintő ill. ejektív hangokat is tartalmazó nyelvek (pl. xhosa) is elég különlegesnek számítanak.