A magyar nyelvben miért nem használjuk a passzív módot?

Nyelvészetet hallgatok egyetemen. Itt olyan dolgok is "elhangzottak", amik nem igazán felelnek meg a valóságnak.

A "cselekvés és cselekvő kapcsolata" szempontjából léteznek cselekvőközpontú és cselekvésközpontú nyelvek. A cselekvőközpontú lesz az aktív, a cselekvésközpontú lesz a passzív. Amit nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a kettő nem zárja ki egymást, tehát akinek az anyanyelve cselekvőközpontú (a magyar tipikusan ilyen), az simán tud passzívban is beszélni, és ez fordítva is igaz. A magyarban is vannak olyan beszédhelyzetek, amikor a passzív szerkezet "jobban hangzik", mint az aktív. Például egy recept leírásakor sokkal magyarosabb, ha azt írjuk, hogy "Miután megfőtt a krumpli", mint azt, hogy "Miután megfőztem/megfőzzük a krumplit".

Szóval nincs olyan, hogy a passzív szerkezet germanizmus. Ez hülyeség. A germán nyelveken kívül rengeteg más cselekvésközpontú nyelv van. Minden attól függ, hogy egy adott nyelvben a cselekvésközpontúság vagy a cselekvőközpontúság dominál.

10-es: "A főz passzív alakja a fől. A sütnek a sül."

Nem, ez az ún. mediális alak, ami alapvetően a szándéktalanságot fejezi ki. Ez se nem aktív/cselekvő, se nem műveltető, se nem visszaható, se nem passzív/szenvedő.

A passzív az nem igemód, hanem igenem.

A régi, képzővel alkotott passzívot a nyelvművelők tüntették el, mivel úgy érezték, hogy túlhasználják, latin mintára, ahol előfordul, hogy még a passzív ige passzol jobban.

Azonban a hivatali nyelv nem lehetett meg az ő passzívja nélkül, így alkotott egy új, analitikus passzív igét. Mint például: Eladásra kerül.