A magyar nyelvben miért nem használjuk a passzív módot?

Mert a magyar gondolkodásmód más. Elemi logikán alapul, zseniális nyelv.

.

A magyar azt mondja: "megfőztem az ebédet" = igei állítmány E/1. múlt idő; tárgy= ebédet. A cselekvés a tárgyra irányul.

.

A német gondolkodásmód annak az állapotát nevezi meg, amire a cselekvés irányult, hatott.

Az "az ebéd meg van főzve" (-va; -ve; határozói igenév) és "az ebéd megfőzetett általam" állapotot jelöl, germanizmus.

2-nek!

Nem az volt a kérdés, hanem az, hogy a magyar és német ugyanazt miért fejezi ki különbözőképpen.

Szerintem itt hülyeségek hangzanak el. :D Mi az, hogy német gondolkodásmód? A német használhat aktív és passzív szerkezetet is. A megfőztem az ebédet meg nem is az aktív párja annak, hogy az ebéd meg van főzve, az az lenne, hogy valakik/bárkik megfőzték az ebédet. Ami elég hülyén hangzik, soha nem is hallotta szerintem senki délben az anyjától. Azt viszont, hogy kész az ebéd, azt valószínűleg, de akkor a fentiek szerint az anyja német volt, mert nem a cselekvésre koncentrált?

Szenvedőt a magyar régóta használ, vegyük első bizonyítéknak az Ómagyar Mária-siralmat. Germanizmus vádjával max. a létige + -va -ve szerkezet lenne illethető.

#6: "Germanizmus vádjával max. a létige + -va -ve szerkezet lenne illethető"

Az pont nem, hiszen a -va/-ve szerkezetet határozói igenévnek hívják, ennek a német megfelelője a -d végződés: kochend (megfőzve), spielend (játszva). A német a szenvedő szerkezetben azonban nem ezt az igealakot használja, hanem a befejezett melléknévi igenevet: gekocht (megfőzött), gespielt (játszott). A magyarban ez ugye a -t/-tt képző, szóval a valódi germanizmus "Az ebéd megfőzött volt/lett" lenne, de ilyet egyáltalán nem mondunk magyarul.

"Az ebéd meg volt/lett főzve" szerkezet emiatt nem germanizmus.

A főz passzív alakja a fől. A sütnek a sül. A készítnek a készül. A tanítnak a tanul. Az okítnak az okul...

Eleve van cselekvő és szenvedő igeképzőnk, az ilyen csavart szerkezetek meglehetősen idegenek a magyartól.

Az -etett valójában nem szenvedő, hanem műveltetés múltidőben.