Monoton a magyar nyelv?

Ábrányi Emil

Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged

Ajkára võn, többé nem dobhat el!

Szentség gyanánt hogy befogadja éked,

Õrzõ oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,

S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!

Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,

S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,

Tõled nyer pompát, színdús szavakat.

Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,

Mint egy király az ünneplõ bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,

Annyi bájjal, annyi kéjjel?

Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,

Mely virágot s dalt terem,

Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:

Hangos, boldog csalogány

S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó

Gyorsszavú tréfák

Játszi szökését

Festi-e más nyelv

Oly remekül?

Pattog a víg élc,

Ám sebe nem fáj,

Mert csak enyelgés,

Tarka bohóság

Volt az egész! ...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja

Úgy zendül benne, mint egyház harangja,

Mely messze hinti mély, komor szavát.

Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,

S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,

Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,

Csatakürtök bõsz riadása!

Halld! Halld!

Száguldva, vihogva, kapálva

Dölyfös paripák robbannak elõ.

Százak keze vág, százak keze lõ.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,

Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!

Rászkódik a föld, iszonyodva reng,

Amerre a kartács vad tánca kereng! ...

Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,

Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,

Magyarnak nyelve!

Maradj örökké

Nagy és virágzó!

Kísérjen áldás,

Amíg világ áll!

S legyen megáldott

Az is, ki téged

Ajkára vesz majd:

Elsõt rebegve,

Végsõt sóhajtva!

Mivel hosszú szavakat képzünk egyeseknek monoton lehet, akik nem toldalékoló nyelvűek. Ott van a magánhangzó harmónia, ami miatt szintén motonnak hathat olyannak, aki nincs hozzászokva ehhez. Ezt alapból ellensúlyozná az ízes magyar kiejtés, de manapság már kevesen beszélnek úgy. A magyarban eredetileg erős hangsúly van az első szótagon és a hosszú magángangzókon. Ha ezt mindenki betartaná, akkor nem hangzana monotonnak egyeseknek.

De ez nem csak a magyarral van így. Hallgass meg egy svéd szöveget, tök monoton, szürke és unalmas. A beszélt svédben egyedül egy szót szoktak normálisan hangsúlyozni/mondat, holott a svédben minden szónak meglenne a salyát hangsúlyozása. Aztán hallgasd meg a Herr Mannelig című svéd népdalt. Olyan, mintha egy másik nyelvet hallgatnál. Ízes, dallamos, tiszta, hangsúlyos kiejtés. Amilyen eredetileg lenne.

Tehát sok nyelv hadar. A magyarban is megvan ez a szokás sajnos.

gyors az nem lehet monoton

[link]

"Hallgass meg egy svéd szöveget, tök monoton, szürke és unalmas."

Neked lehet, hogy az. Én megnéztem egy svéd híradót, és egészen érdekes, kicsit megmolyosgtató hangzása van a svédnek. Egyáltalán nem unalmas, főleg nem szürke.