Van értelme a plusz magánhangzónak? Vagy valamikor kell és valamikor nem?

Ennek végső soron az ún. nyitótövekhez van köze. A nyitótövekhez mindig egy nyílt (/a/ vagy /e/) kötőhanggal kapcsolódik a toldalék, még akkor is, ha a szótő magánhangzóra végződik.

Vannak olyan szavaink, melyek főnévként és melléknévként is használatosak, ám míg melléknévként szinte kivétel nélkül nyitótövek, addig főnévként többnyire nem azok, ezért vagy nincs bennük kötőhang, vagy ha van, akkor az zártabb /o/ hang.

Pl.:

Az alsósok ebben az épületben tanulnak. -- itt az "alsós" főnév, nem nyitótő, "o" a kötőhang.

A gyerekeik még alsósak - itt az "alsós" melléknév, nyitótő, "a" a kötőhang.

Ugyanez a kettősség figyelhető meg az általad leírt szavaknál is: a párok első tagjai főnevek, a másodikak melléknevek. Viszont mivel ezeket a szavakat inkább melléknévként használjuk, ezért többnyire a plusz magánhangzós alakkal találkozunk.

Pl.:

A fiamat bántók semmi jóra nem számíthatnak. - itt főnév

A szavaid nagyon bántóak. - itt melléknév.

Hozzáteszem: ez a pluszmagánhangzó-betoldás a melléknevekbe egy viszonylag friss, jelenleg is kialakulóban lévő tulajdonsága a magyar nyelvnek, ezért még láthatunk bőven ingadozást (A szavaid nagyon bántók), de úgy tűnik, egyre inkább az új alak kezd megszilárdulni.

További olvasnivaló a témában:

[link]