Latin és olasz mennyire hasonlítanak egymásra?

Az újlatin nyelvek az olasszal együtt sok szempontból eltérnek a klasszikus latintól:

A latinban a magánhangzóknak volt jelentésmegkülönböztető hosszúsága (általában nem jelölték írásban), míg az olaszban a nincs, csak hosszabb lesz, ha hangsúlyos. A latinban a szó szerkezetéből lehet tudni a hangsúly helyét, az olaszban (a magánhangzók hosszúságának elvesztése miatt) a hangsúly helyét meg kell jegyezni (az utolsó 4 szótag valamelyike, leggyakrabban a második).

A latinban három nyelvtani nem van (hímnem, nőnem, semlegesnem), míg az olaszban csak 2 (nincs semlegesnem). A latinban a főneveknek 6 esete lehetséges, míg az olaszban nincsenek esetek.

A klasszikus latin jövő idő kiveszett az összes újlatin nyelvben, helyette a főnévi igenévből képzett jövő időt használják, és hasonló módon képzik a feltételes módot. A latin szenvedő szerkezetet az olaszban körülírással fejezik ki.

Van pár vers, ami latinul és olaszul is teljesen értelmes és nyelvtanilag helyes; szóval eléggé közel állhatnak egymáshoz...

Persze az élő beszéd már más lapra tartozik.