A spanyol, vagy a portugál a könnyebb? És ezekkel az olasz összehasonlítva?

Ha angolul tanultál eddig, akkor kezdd mondjuk az olasszal. Az majdnem olyan egyszerű, mint az angol, vagy még egyszerűbb.

Ha már gyakorlottabb vagy a nyelvekben, akkor belevághatsz a spanyolba. Nehéz, és bonyolult, de teljesen megéri.

A portugál nagyjából a spanyol nehézségi szintjén van, de én pl. eddig még nem nagyon tudtam hasznosítani csak úgy. Szerintem is inkább akkor érdemes, mint ahogy előttem is írták, ha direkt ezzel akarsz foglalkozni. Mivel itt kevesen beszélik, talán keresett fordító lehetnél, de a mindennapi életben nem sok hasznát veszed.

Magyar anyanyelvűeknek kiejtés szempontjából az olasz a legkönnyebb, utána jön a spanyol, aztán a portugál.

A többesszám a spanyolban a legegyszerűbb, a portugálban az "ão" végű szavak többesszámára nincs egyértelmű szabály, az olaszban pedig sok gyakori szó rendhagyó. Az olaszban a névelőnek attól függően is változik az alakja, hogy a következő szó hogy kezdődik, míg a spanyolban és a portugálban csak a főnév nemétől és számától függ. A portugálban és az olaszban az elöljárószók sokféleképpen összeolvadhatnak a névelővel, míg a spanyolban csak a de el -> del és a el -> al összevonások léteznek.

A személyes névmások az olaszban bonyolultabbak, mint a spanyolban vagy a portugálban. (A brazíliai portugálban pedig még jobban leegyszerűsödött). A mutató névmásoknál az olasz a magyarhoz hasonlóan 2 távolságot különböztet meg, míg a spanyol és a portugál hármat.

Az igeidők nagyjából megfeleltethetők egymásnak képzés szempontjából, viszont a spanyolban és portugálban beszédben valamivel több igeidőt használnak. A spanyolban és a portugálban a kötőmódnak van jövő idejű alakja is, igaz, a spanyolban ezt csak írásban használják.

A legtöbb rendhagyó ige a spanyolban van, viszont ezek többségében csak a tő magánhangzója változik meg bizonyos esetekben: e -> ie és o -> ue. A portugálban és olaszban kevesebb rendhagyó ige van, viszont a portugálban több az olyan rendhagyó ige, amik nem igazán sorolhatóak csoportokba, így több rendhagyó alakot kell megjegyezni.

Nem gondolom, hogy az olasz könnyebb lenne a spanyolnál, sőt!

A kiejtése mindenképpen nehezebb, mert a leírt szavakból nem következtethető ki egyértelműen a kiejtés, mert pl. nem jelölik sem az e, sem az o nyíltságát; ahogy a szóhangsúlyt sem; és azt sem, hogy mely szavak között kell a második kezdőmássalhagzóját hosszan ejteni, pl. "a Milano" = [ámmiláno] 'Milánóba', DE: "da Milano" = [dámiláno] 'Milánóból'. A spanyol szavak kiejtése ezzel szemben teljesen egyértelmű.

A perfekt igeidők segédigéje az olaszban lehet az avvere is meg az essere is (tudni kell, melyik ige melyikkel áll); a spanyolban egységesen minden igével az haber áll.

A spanyolban a többes számot -(e)s hozzáadásával oldják meg; az olaszban meg attól függ, milyen nemű a főnév (plusz a kivételek).

És az olasz határozott névelő használata sem olyan egyértelmű (il–i, lo–gli, l'–gli; la–le, l'–le), mint a spanyolban (el–los; la–las).

#6:

Én a spanyol tőhangváltós igéket nem nevezném rendhagyónak, hiszen sémák vannak, pontosan kikövetkeztethetőek az egyes alakok, nem kell őket egyesével memorizálni.

Ezek mind olyan részletek, amik szerintem megnehezítik az olasz tanulását a spanyollal szemben.

A portugál kiejtése horror a spanyolhoz és az olaszhoz képest.

Szerintem a nehézségi sorrend: spanyol < olasz < portugál.

Olaszt sokan az egyik legkönnyebben tanulható nyelvnek mondják amit osztok is,nagyon logikus és karakteres nyelv és elég gyorsan tudsz beszélni a többihez képest.

Spanyol egy fokkal talán nehezebb de nekem nem volt világvége.

Portugált nem ismerem viszont biztos,hogy nehezebb mivel a portugáálok majdnem minden értenek a spanyolból,a spanyolok meg nagyon keveset a portugálból.

Nyílván a te döntésed de én a nyelv tanulhatósága és az ország miatt is egyértelműen az olaszt választanám illetve örülök is,hogy választottam