Melyik délszláv nyelv ismeretével lehet a legjobban érteni (legalább írásban) a nyugati szláv (cseh, szlovák, lengyel) nyelveket?

(#5-ös vagyok megint)

#10: Amit felteszel arról eszembe jutott egy ismerősöm. Ismerősöm latin tanár és még az egyetemen megtanult spanyolul. Olaszországban semmi baja nincs (noha az életben nem tanult olaszul) ért kb. mindent és elég jól elkommunikál (értsd rendőrségi bejelentést tudott tenni és el tudta intézni a tévesen elvontatott autóját). Na, a franciát a kiejtés miatt szinte abszolút nem érti.

Ugyanez a helyzet itt is: A dél szláv nyelvek (de a szlovén és a horvát) nem lágyítanak. Az irodalmi szlovén bizony olyan mint ahogy Kádár János beszélt: nem "ny" hanem "nj".

Ez már nem igaz a szlovákra, lengyelre és oroszra.

Barátnőmnek mutattam orosz zenéket szinte semmit nem értett belöle. Felolvastam a szöveget lassan tagoltan minden lágyítás nélkül (szóval kb a betűket mondtam ki egymás után mintha most tanulnék olvasni), abban a pillanatban egészen elkezdte érteni.

Amit hozol mondatot kimondattam a fordítóval: hát amikor kimondatom alig értek valamit a szlovákból, a horvátot viszont tudom követni. Ha látom leírva és hallom, hogy mit mond akkor viszont a szlovák is sokkal érthetőbb.

Én azt gondolom, hogy talán itt is a kiejtés a magyarázat. Nyilván egy (erre szakosodott) nyelvész pontosan megtudja mondani, hogy mi az a kiejtésben ami ezt okozza (vagy megcáfolja, hogy ez nem a kiejtés miatt van).

Biztos, hogy jelentős szerepe van a kiejtésnek, de szerintem nem teljesen azon múlik a dolog. A szlovén és az orosz között elég jelentős a kiejtésbeli különbség, de a szlovák és a horvát között azért nincs már akkora távolság. A lágyítástól eltekintve, a hangok képzése tekintetében a szlovák jóval közelebb áll a horváthoz, mint az oroszhoz.

Szerintem egyébként itt nagy szerepe van az egyéni adottságoknak. Én elég sok videót néztem a nyelvek közti kölcsönös megértés témában, és abból azt szűrtem le, hogy van aki minimális megértett tartalomból is elég jól ki tudja következtetni a mondatok értelmét, miközben más meg, még ha a mondat szavainak akár fele is ismerős neki, nem tudja összerakni a jelentést. Tehát ez nagyban egyéni adottság kérdése, ráadásul két különböző adottság összejátszásáé. Az egyik, hogy az eltérő kiejtés ellenére mennyire ismeri fel a szavakat, a másik pedig, hogy a felismert szavakból az esetleg eltérő jelentés és eltérő nyelvtani struktúra ellenére mennyire tudja összerakni a mondat jelentését.

A szlovák és az orosz az E és az I előtt is lágyít, míg a többiek a keletiek és a nyugatiak közül csak az I előtt lágyítanak.

A délieknél nem lágyítanak a magánhangzók. Ott külön jelölve van, ha valamit lágyan kell ejteni. Pl.: a mérnök oroszul és szerbül is inzsenyer, de leírva már oroszul инженер, szerbül инжењер. A ny betűt kell külön lágyítani.

Írtam már korábban, továbbra is azt mondom, hogy orosz, ukrán és szerb tudással a belarusz, horvát, bolgár jól érthető. Ez azt jelenti, hogy elolvasok egy hírt, cikket, tudom, miről van benne szó. Ha nem is szó szerint (szerb és horvát esetén ez nyilván 99,9%-os egyezés).

Szlovák is még egész jól.

A cseh pont a kisebb fokú lágyítás és a már kicsit más végződések miatt kevésbé érthető, de inkább úgy mondom, hogy több idő kitalálni, felismerni a szót.

Például, a termékeken az, hogy száraz helyen kell tartani, a „száraz” melléknév ragozott alakja oroszul, ukránul, szerbül, szlovákul stb. -om végződést kap, míg csehül -em.

Vagy tipikus végződés oroszul, szlovákul az -ie/-ие. Csehül ez már csak -í.

Lengyel leírva jobban érthető, de ott is előfordul, hogy nem annyira.

Macedón valamiért kevésbé érthető.

Szlovén már jobban érthető, hogy egyre jobban tudok szerbül, de még mindig a legkevésbé.