A középkori magyar nyelv hangzatát úgy kell elképzelni mint a Halotti beszéd és könyörgésben?

Biztos, hogy nem így hangzott, mert a Halotti beszédet egy magyarul kevéssé tudó ember írta le: "Valószínű, hogy a beíró sem tudott tökéletesen magyarul. Abban az időben a hazai kolostorok tele voltak külföldi szerzetesekkel s a magyarországi nem magyar ajkú lakosság közül is sokan felnőtt korukban álltak be egy-egy szerzetbe, amikor már nehezen ment a nyelvtanulás. Néhány nyelvi sajátság alapján joggal feltehető, hogy a névtelen beszédíró nem volt magyar anyanyelvű ember."

[link]

"Halotti Beszéd megértése első olvasásra sem ütközik nagyobb nehézségekbe. Ez a nyelv már a mai magyarság nyelve. Olyan, mint egy szokatlan tájszólás, mely azonban mégis érthető. Szövege világosan mutatja, hogy a magyar nyelv az 1200. év táján már teljesen kialakult, úgy hogy lényegében elég jól megérthetjük az árpádkori magyarok beszédét. "

Néhány szó kivételével megértettük volna. Kb úgy képzeld el, ahogy a mai székely emberek beszélnek, jó ízesen.

Pl Áron bátyám! Bökje mán le a kelevézzel a disznyót, oszt híjja bé a Erzsókot!

Téged is megértettek vona, ha normál magyar szavakat használtál volna, mint pl kenyér, gyerek, férfi, kés.

Nyilvánvalóan nem értettek volna meg olyat, amik akkor még nem léteztek: szelepszár szimering, wifi, turmixgép.:)

Ott olvasható a cikkben a hiteles olvasat:

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony, por és hamu vagyunk! Mennyi malasztban teremté elsőnek Isten mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házává. És mind paradicsomban való gyümölcsökből mondá neki, hogy éljen. Csak tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, miért ne egyék: «Bizony, amely napon eszel a gyümölcsből, halálnak halálával halsz». Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög csábításának és evék a tiltott gyümölcsből és a gyümölcsben halált evék. És a gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkukat megszakasztja vala. Nemcsak magának, de mind ő fajának halált evék. Haraguvék Isten és veté őt e munkás világba és lőn halálnak és pokolnak fészke és mind ő nemének. Kik azok? Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemetekkel. Bizony, egy ember sem mulhatja e vermet; bizony, mind ahhoz járók vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki és kegyelmezzen és bocsássa meg mind ő bűnét. És imádjuk szent asszonyt, Máriát, és boldog Mihály arkangyalt és minden angyalokat, hogy imádkozzanak érette. És imádjuk szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét. És imádjuk mind a szenteket, hogy legyenek neki segítői Urunk színe előtt, hogy Isten ő imádságuk miatt bocsássa meg ő bűnét. És szabadítsa meg őt ördög üldözésétől és a pokol kínzásától és vezesse őt paradicsom nyugalmába és adjon neki mennyországba utat és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor Kyrie eleison!

Szerelmes barátim! Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből kimente, kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze, hogy az ítéletnap eljöttével minden szentei és választottai közé jobbfelől iktassa, élessze fel őt. És ti benneteket. Clamate ter Kyrie eleison! "

5. Ös. Az biztosan nem pontos olvasat, ugyanis magánhangzó harmóniát alkalmaz. Az pedig nem volt a magyar tulajdonsága a nyelvújítás előtt.

Érthető lenne a mai magyarnak, csak bozonyos szavakat máshogy ejtenének és használnának olyanokat is, amiket mi nem. Ahol éles eltérés lenne kiejtésben az a ragozás. A szótő magánhangzóihoz nem hasonulna a ragé. Tehát minden rag fixált lenne. Úgy mondonának, hogy "ablaknak", de azt is, hogy "keréknak". Nem "lovam", hanem "lovom", nem "térrel", hanem "térral" vagy esetleg "térval". Tehát a ragok eredeti formában kerülnének a szóvégekre.