Az L hang elhagyása nyelvjárási elem vagy csak hanyagság a magyar nyelvben?
Ahol én lakom, rengeteg esetben úgy beszélünk, hogy elhagyjuk az L hangot, és szerintem az ország elég nagy részére jellemző ez.
Például:
gondolkodik - gondókodik
elveszi - eeveszi
fölmegy - főmegy
beszélsz - beszész
stb.
Meg mintha az L a szavak végén mindig kiesne, ha mássalhangzóval kezdődik a következő szó:
Például:
mit eszel? -> mit eszel?
de: mit eszel reggelire? -> mit eszee reggelire?
(vagy eszöl -> esző)
(és pár esetben az R és a Z is kiesik: mikor - mikó (gondolom a -kor ragnál kizárólag); ahhoz - ahhó (itt meg csak a -hoz -hez -höznél))
Természetesen írásban tudom mi hol van, és mivel napi szinten Pesten vagyok, így ha nagyon olyan a társaság, hogy kinéznének maguk közt emiatt, oda tudok figyelni gond nélkül, mert megszoktam (meg a fiatalok többsége "pestiesen" beszél már).
Szeretek helyesen beszélni, és szerintem a nyelvjárás nagyon is a "helyes" beszéd része.
Érdekelne, hogy ez a dolog nyelvjárás-e, vagy olyan mint az ikes ragozás kiveszése (lakom helyett "lakok"), meg a suksükös ragozás (bontjuk helyett "bontsuk", meg osztják helyett "osszák" stb.)
Szerintetek?
válasza:Ez errefelé is jellemző dolog. "Kulcs" helyett "kúcs" például. Tájszólási jellegzetesség.
Még vicc is van belőle: Hogy nevezik a 3 betűs kereskedelmi egységet? BÓT!!! Vagy, mi az: három betűs szín, és nem a kék? ZŐD!!! :D
válasza:2-est nem értem miért pontozzák le. Ha jól tudom, főleg a Kunságban (talán a Jászságban is) az a jellemző, hogy nagyon gyakran diftongusok vannak ott, ahol a köznyelvben nincsenek (mivel az irodalmi nyelvben egyáltalán nincsenek). Pl. ló - laú, volt - vóut (nálunk pl. csak vót).
Erről nagyon könnyen találni információt a neten,aki nem hiszi nézzen utána.
Az L kieséséről én viszont semmit sem találtam szinte, ezért írtam ki a kérdést.
válasza: válasza:[link] 2. oldal 2.) után kis részlet
wiki: "A tőszavak „ol” szótagjából a szótagzáró helyzetben, ha az l-t dentális mássalhangzó követi, az l kiesik, és az o hosszabbodik (vót, vóna, vón, vónék, dógom, kódus)." (tiszai nyelvjárás,ahol élek,de igazából "öl"-nél is,főd,kőt,tőt stb.)
De más nyelvjárásokhoz is listázza ezt a jelenséget,úgyhogy szerintem az emberek nem érzik nyelvjárásinak,max kicsit igénytelennek.Az ikes rakozás stb. azért más kicsit,mert az konkrétan nyelvtani dolog,és jogosabbnak érzik az emberek kijavítani,akár csak gondolatban is.
még a tiszaihoz:
De van amit valahol jegyeznek valahol nem,pl ë-e,
-búl/bűl megvan,de itt pl az l is le szokott kopni.
Szóval ez kicsit bonyolultabb,mint az ö-zés,azt eddig csak déliektől hallottam.
Amúgy ha valaki talál olyan dolgot,ami nem passzol a nyelvjárásába,de használja az leírhatná itt:D
Nem hinném, hogy a tiszai nyelvjárást beszélnénk mi(nk). Ellenben a -búl -bűlt gyakran hallom nagymamám párjától, aki szabolcsi, de az sem klasszikusan a tiszaihoz tartozik szerintem.
A Tápió-vidéken lakom (gondolom ez nem mond sokat mindenkinek, ez a régió Pest és a Kunság között van nagyjából, olyan 15 település sorolható ide.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!