Angolul mire fordítható a magyar "madárlátta" kifejezés?
Kollégámnak van egy interaktív novellája, ahhoz kérte, hogy írjak egy (háttér)zenét. Közben még nincs ötlete, hogy mi lehetne.
Most csinálom a zenei főtémáját, a lényege szerintem már megvan.
Én címnek a "Madárlátta Önismeret" kifejezést adnám. Ez szerintem a novella történetére még jobban illik.
Viszont az egész sztory angol nyelvű, hogy majd szoftver formájában lehessen játékként többek számára is terjeszteni.
Hogyan fordítanátok angol nyelvre ezt a 'címötletet'?
Elnézéseteket kérem, amiért csak nagy késésekkel reagálok! Bocsánat!
Megpróbálom dióhéjban elmagyarázni a dolgot...
Na szóval...
A főszereplő egy egyetemista srác, aki 3 "fronton" próbál helyt állni. Az egyetemen, ami a "látható felszín" ; a szegénysége/megélhetése miatt szükséges civil munkájában, ami a felszín és idővel az éjszakai életével is kapcsolatban van, az előbbiből egyre inkább átér az utóbbiba (a munkaadója révén); és az idővel megjelenő "éjszakai küldetéseiben", amikben egy addig ismeretlen - szellemi és fizikai szinten -, emlékezetéből a sérülések miatt 'kitörlődött' múltjára visszavezethető énje teljesít megbízásokat egy úgynevezett "kontakt" számára. Igencsak szürke, "vegyes erkölcsű" küldetéseknek tekinthetők ezek : A városi maffia embereit, bandáit, az utca útonállóit és életet rendszeresen megkeserítő bűnözőit intézi el - ugyanakkor ugyanazokkal az agresszív és provokatív módszerekkel; valamint azt, hogy ki a jó, és ki a gonosz, a kontaktszemély dönti el, az ő igazságosságának vannak a cselekedetei kiszolgáltatva.
A "kontakt"-ként ismert megbízó is, hogy minél hatékonyabban lássa el az ismeretlen irányító szerepét, ugyanúgy a maffiához hasonlóan, nagyon sokrétűen szerveződő rendszert épít maga köré; A "végrehajtói" felett - legesleginkább az elmesélés nézőpontjából a főszerepbe helyezett említett srácra érvényesül ez - pedig teljes rálátása van, szinte születésüktől kezdve információkkal rendelkezik a múltjuk majdnem minden pontjáról, néha egészen apró részleteiről.
A srácot hamarosan egy összefogott, s amúgy roppant okosan megválogatott csapatba szervezi más difis karakterekkel együtt.
Mindegyikükben közös, hogy egy erősen megtépázott, és így kisebb/__nagyobb__ részben eltemetett múltal ill. önismerettel rendelkeznek. Van, hogy tetteiket, érzéseiket, másokhoz való hozzáállásukat közvetetten a múltuk, fájdalmaik, énjük elásott darabjai "irányítják", motiválják.
Idővel még bizonyos - leginkább a történet elején felbukkant - városi gonoszokról is kiderül, hogy karakterük __a_múlt_lévén__ nem is kategorizálható be egyértelműen gonosznak, sőt, van, hogy azok cselekedeteinek következményei terelték őket ebbe a szerepbe, akik később "ítélkeztek" felettük. (pl. a srác)
És ez néha vice-versa, ping-pong módon, több szinten... etc-etc.
Bocsánat, hogy furcsán tudom csak kifejezni a dolgokat...
Egyfelől én nem vagyok író(társ), sőt, nekem ez baromi rosszul is megy (leg.is jelenleg), de nem is ez a dolgom.
Másfelől meg ez egy több, mint 2700 oldalas story, amin én magam is baromi nehezen vergődöm át magam, és nehéz is összefoglalni pár mondatban. (ennek a 2700 oldalnak pedig max. 3-5%-az "interakció" - a leágazó választási lehetőségek -, szóval tényleg majdhogynem nettó ilyen hosszú)
Harmadrészt pedig így is ki fog nyírni a szerző, hogyha megtudja, hogy nekiálltam kipublikálni a története darabjait. :/
Szóval a (főszereplő) srác múltja - ÉS NEM csak az övé, hanem szinte minden számottevő karakteré -, emlékei, ebből származóan pedig az önismerete megtépázott:
Ilyen részben a múltban fragmentálódott, megtépázott, részben mások által ellopott, megpiszkált, kilesett - ld. az említett "kontakt" -, de valamennyit haza is visz magával...
Ezért jutott eszembe a "Madárlátta" jelző. (meg igazából azért, mert régebben volt egy apám által elnevezett "Madárlátta Derű" c. zeneszámom, aminek az akkordsora dúr-os hangnemű volt, ugyanakkor volt egy nagyon erősen lefolytott hangzása, a használt hangszínek "madárlátta" módon preparálva voltak (bocsi, de most tényleg nem jut más, találóbb v. részletesebb kifejtés eszembe), meg időnként ott volt vissza-visszatérve egyfajta zenei keserűség (diszharmónia nélkül) a zenében a dúr-os hangzatok ellenére)
És mivel ez az egész *dolog* eléggé átitatja az egész történetet, ezért gondoltam, hogy a cím a "Madárlátta Önismeret" kifejezés lehetne.
A bökkenő az, hogy mivel az egész ízig-vérig angol (bár nem anyanyelvi szinten, de felsőfokú nyelvtudással lett megírva, valamint hivatalon angol rektor által van átnézve (ami még jóideig tart), hogy nem-magyar európaiak számára is majd olvasható legyen, ezért nyilván a cím is angol kell legyen.
^^^ leftover
? o.O
Kérdező, akkor még egyszer összefoglalva: a madárlátta azt az ételt jelenti, amit elvitt magával dolgozóba a gazda a mezőre, megmaradt, ezért hazavitte. Lásd a Családi kör c. verset, ahol a gyerek a madárlátta kenyérnek örül.
Ha modernek vagyunk és szabadon kezeljük: a madàrlátta azt jelenti, hogy valamit elviszel valahova, majd (egy részét legalább) vissza is hozod.
Az önismeretedet hogy viszed magaddal? Miért marad meg, miért hozod vissza? Miért érzed pozitív címnek, hogy "maradék" lesz az önismereted, ha egyszer az egy olyan tulajdonság, amit fejleszteni jó - és nem kvázi visszafelé?
Erre próbáltunk a kérdésekkel rávilágítani az előző oldalon is, hogy nem biztos, hogy jól érted és használod a kifejezést, nem a sztori tartalmára voltunk konkrétan kíváncsiak. :)
A magyarázat elég kaotikus, de annak alapján nekem valami olyasmi ugrik be spontánul, hogy:
repurcussions of a lost identity (vagy ... broken identity)
A "leftover" ide nagyon nem passzol, megjegyzem ahogy a "madárlátta" sem, de az "önismeret" se az igazi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!