Külföldön élő, dolgozó, tanuló magyarok, ti mennyire vagytok magányosak? Sikerült találni barátokat?

Nehéz kérdés.

Egyrészt magányos vagyok, hiányzik sokszor a család, a szülövárosom.

Másrészt vannak barátaim nem is kevés, még így, hogy pár éve még teljesen idegenek voltunk itt, is nagyon sok olyan ember vesz körbe akire bármikor támaszkodhatunk.

Èn azt gondolom, ha Mo-n belül költöztünk volna 1000km-t(csak ugye Mo-n belül ilyen nagy távolság nincsen), akkor is ugyan ez lenne.

Èn 19 évesen indultam amerikának, ott eléggé magányosnak éreztem magamat, pedig ott is lettek barátaim, majd megjártam angliát. Ès Németországba élek már 10 éve, itt családom is lett.

A kérdésre igazából nincsen rendes válasz, mert nem olyan fekete fehér a világ...

A barátok megtalálása itthon és külföldön egyaránt az adott ember hozzáállásától, szemléletétől, mentalitásától függ. Csak külföldön sokkal nehezebb, mert rengeteg a hátrány. Eleinte a nyelv is, de elsősorban mindaz az észrevétlen ismeret, amitől azt mondod, szülőföld. Az ottani szokások, hagyományok, életvitel és sok egyéb csecsemőkortól ivódik az emberbe. Külföldön felnőtt fejjel tanulni kell. Nem mindenkinek sikerül.

Egy idős osztrák professzor mondta, aki egy német egyetemen dolgozott több, mint 40 éve. Híres, ismert tudós. "nyelvi problémáim nincsenek. akcentus egyes német területeken nagyobb van. Ismernek, megbecsülnek. De idegen vagyok és ez így lesz, míg élek. Nem szándékosan éreztetik, ők észre sem veszik, csak én. Én tudom, hogy ők idegennek tartanak. A nagyobb baj, hogy érzem is. ez van"

Messziről kezdem. Ezért kérek elnézést most. Lassan 6 éve élek külföldön. Nekik csak emigráns vagyok, de nem pejoratív értelemben, ezt csak remélni tudom! Magyarországon pedig migráns, hazazaáruló, csicska, szolga, mert külföldre mentem. A nagyüleim is menekültek voltak. Három különféle nyelven beszéltek. Sohasem tanították meg a saját anyanyelvüket! Előttem magyarul beszéltek. Mivel Magyarországra menekültek magyar lett az anyanyelvem. Szinte tökéletes volt az asszimiláció!

Mindig kallódtam, rossztanuló voltam. Egy korai gerincsérülés miatt korán jobbnak láttam elkezdeni egy esti gimnáziumot, amit öt év alatt nehezen, de elvégeztem munka mellett. Már akkor sejtettem, hogy valami baj van velem..

Egyetemre felvételiztem. 37 évesen fejeztem be az egyetemet. Két egyetemre jártam, de csak az ELTE egyik nyelvszakát tudtam befejezni., mert a másik egyetemet már nem tudtam idő és pénzhiány miatt. Többször eltanácsoltak. Akkor még nem tudtam, hogy képtelen vagyok felfogni, megtanulni bizonyos dolgokat, ami másnak könnyen megy. Merő szenvedés volt az egyetem. Amit nem vettem tudomásul. Csak lustaságnak gondoltam.. Miközben tanultam egy vállalkozásom is volt vagy fordítva. Ekkor kezdtem el a nagyszüleim anyanyelvét is tanulgatni. Nem sok sikerrel, de mégis , valami érdekest találtam azokban a furcsa nyelvekben..

A vállalkozásom (deviza) teljesen összeomlott 2007 -2008 között. (Sokaknak ismerős lehet a történet) Részben a saját hibámból is. Közel 3 milliós adóssággal, amit a 2012-es forintosítás miatt 5,7- re növelt a bank. Akkor elég sokat mentem ki un devizás tüntetésekre. A családom teljesen kiakadt. Mert volt némi örökség, amit belefektettem a vállalkozásba.., de a havi számlákat fizettem ahogy azt kell. Családom nem sejtette, nem éltünk együtt már régen. Ez a párkapcsolatomat is tönkretette. Az én hibámból kifolyólag..

Egy utolsó nagy levegővétellel indultam meg külföldre kb nulla nyelvtudással és 350E Forinttal a zsebemben. Baráti kölcsönnal. Meg amit otthon kellett hagyni a banknak , arra a néhány hónapra, ha nem lenne állásom. Szóval elindultam. Ekkor már két térdműtéttel a hátam mögött és a hűséges gerincbántalmakkal. Találtam szállást egyik magyar szólt még otthon hogy most van egy. Kell -e? Ennyit tudtam. Eljutottam a szállásra. Elém toltak egy szerződést. Aláírtam. Előleget kifizettem Nem kellett volna, de ez másik történet. Bentszülött diákokkal laktam, akik mindenfélék voltak. Ki segített ki átvert..,ezzel meg azzal.Mindegy. megvolt a tanulópénz is. Erre amúgy számítttam, ha nem beszélem a nyelvet szinte minden megtörténhet velem..

Megérkezésem után kb 20-dik nap álltam munkába egy gyárban. Egy logikai tesztet kellett kitölteni, aztán balesetvédelmi oktatás. Semmit sem értettem, de már gagyogtam náhány mondatot. Tanultam esténként ahogy tudtam. És magányos voltam. Tudtam, hogy vissza nem mehetek az adósság miatt. Nincs jövő. Lehetőség nincsen arra, hogy felálljon az ember. Nem engedik a bankok, nem engedi a kormány!!! Nem volt kegyelem, meg ahogy most tudom, most sincsen. De ez egy másik történet.

Örültem, mert lett munkám és egy kis lyuk egy konyha mellett, ahol alhattam…

Nagyon nem éreztem magam magányosnak, mert odahaza szinte rosszabb volt az anyagi helyzetem. Szerencsére a sokadik bankban nyithattam egy számlát is, mert már volt munkaszerződésem. Az otthoni bankot is etetnem kellett, a pénzt küldem rendesen minden hónapban. Reméltem, majd valami jó fog történni velem..Nagyon bizakodtam..

Szüleim egészsége sem volt kiváló és csak romlott az évek folyamán. Sokat idegeskedtem miattuk. Ezt csak az érti, aki hasonló cipőben jár. Idős szülők vagy gyerekek maradnak otthon. Marad a Skype, telefon ilyenek..

Rengeteget dolgoztam, de a nyelvvel nem boldogultam úgy ahogy szerettem volna. Az volt a mulatságos, mert tudtam beszélni a kollégáimmal, hiszen sokan érkeztek minden más országból, ahonnan a nagyszüleim származtak. Ez sem segített abban, hogy jobban beszéljem a fogadó országom nyelvét. De barátokat találtam. Együtt jártunk templomba. Amikor volt időnk. Mert ott van ingyenes nyelvoktatás. Mindenesetre sikerült néhány kisebb néhány száz mondatos párhuzamos adatbázist (korpuszt) írnom magamnak. Amit nagyon élveztem, élvezek építgetni a mai napig. Hiszen van honnan alapanyagot szerezni. És miközben nyelveket, embereket ismertem meg, jó haverokat is szereztem. Jóbarátom is lett. Természetesen sohasem feledve és kapcsolatokat. Szigorúan fenntartom a magyarországi barátaimmal. És van akivel már nem, ez hülyeség, de néhányan megvadultak és.. na mindegy. Mindenhol idegeneket sejtenek..,agyrém!

Banki adósságomat már megfizettem. Néhány éve házasodtam össze. Kicsivel jobban megy a nyelv is. Kiderítettük hogy diszlexiám és diszgráfiám van. A feleségem is látta szenvedésem, így alternatív módokat keresett nekem, én is találtam. Imádom ezt az oldalt (3w_otevotnyelv_com). Amikor épp nem ver le a depresszió a lábamról. Hiszen az idő is megy , nem vagyok egy mai gyerek. Sok az otthoni emlék. Közeben volt egy súlyos műtétem is, amit követ még kettő a közeljövőben..

Mivel a család odahaza maradt. És volt olyan akit elveszítettem egy méltatlan kórházi nem megfelelő kezelés miatt egyik budapesti kórházban! Ez olyan fájdalom, amit nehéz szavakba foglalni, mert elmúlasztottam ott lenni mellette. Ez a mai napig kísért! A magányosság, az idegen környezet, mégiscsak egy idegen ország. Feleségem ha két három szót ismer magyarul, így sok érdekes, humoros és idegesítő helyzeten vagyunk túl és lesz még benne részünk. Ez van.

Azt hiszem, a magányosságot csak elfogadni lehet, aztán megvizsgálni, mit tehetek azért, hogy nem érezzem pokolian magam. Ki kel tölteni az időt. Időbeosztást kell írni. Ez a megoldás! Készülök egy kellemes nyelvizsgára. Meglesz még ennek az évnek a végére. Továbbtanulok! Miért ne? Hazamenetelen sem gondolkozom. Látva a helyzetet. Állást sem kapnék. Fizikaimunkát talán, amit itt is csináltam. Szerencsém van, mert itt nyugodt munkát találtam magamnak.

A bentszülöttek sem igazán érdeklődőek az idegenek iránt néhányukat kivéve. Érthető! Sokan vagyunk itt emigránsok. Azt gondolom, meg kell találni azt, ami igazán le köti a felelsleges vegyértékeinket. Ez van. Kicsit hosszú lett. Ez is egy terápia ám. Naplót írni. Meg ilyenek ..

Nekem Magyarorszagon se volt sok baratom.

Most kint elunk a felesegemmel. O itt szuletett, a szulei is itt vannak es gyakrlatilag rajtuk kavul mast nem is ismerek csak a kollegaimat de azok is joval idosebbek nalam.

Nincs igazabol tarsasag. Az itteni kulfoldiek altalaban nem europaiak es magyarok meg alig vannak. Akikkel talalkoztam azok is legalabb 10 evvel voltak nalam.