Mi jellemző a japán emberekre?

hogy ferdeszeműek, mindenkinek barna haja és szeme van.

nincsenek igazán egyéniségek, nekünk európaiaknak szinte ők egy sémára "készülnek".

Az elsőhöz hozzáfűzném, hogy az igaz, hogy európai szemmel mind egyformák, de ez nem azért van, mert tényleg egyformák, hanem mert a mi szemünk nincs ráhangolódva az olyan jellegű vonásokra, amik őket megkülönböztetik. Ezt bizonyítja az is, hogy a japánok szemében meg az európaiak egyformák. (Valószínűleg szem- meg hajszínből meg tudnak különböztetni két európait, de két szőke és kék szemű európai között ugyanúgy nem tudnak különbséget tenni, mint mi két japán között.)

Amúgy a kérdező szerintem inkább a belső tulajdonságaikra gondolt. (Javíts ki kérlek, kedves kérdező, ha tévednék!)

Én azt tudom elmondani róluk elsőre, hogy nagyon erős náluk a munkamorál. Egy japán még akkor is bemegy dolgozni, ha harmincnyolc fokos láza van. Amíg el tudja végezni a munkáját (és persze nem fertőző) addig bemegy. A szabadságukat sem nagyon veszik ki. Legfeljebb 1-2 napot évente, de azt sem mindig. Korán reggel mennek dolgozni és nem ritka, hogy csak éjfél után vergődnek haza. Náluk első a munka. Nagyon erős náluk a férfi és a női szerep elhatárolódása. Ez igazából inkább szokás, mint törvény, mert semmi nem tiltja, hogy egy nő férfimunkát végezzen (bár gondolom autószerelőnek, vagy hasonlónak nemigen alkalmazzák), de nem szokás. És eléggé ki is nézik. Általános japán modell, hogy a nő otthon van, főz, mos, takarít, neveli a gyereket, vásárol stb. Nem kötelező nekik. Nem lesz semmi bajuk, ha nem csinálják. Nem utálják ki őket, mint mondjuk Európában a középkorban, max. furcsán néznek rájuk.

Bizonyos tekintetben olyanok, mint mi európaiak voltunk a középkorban, vagy a későbbi századokban.

Náluk az teljesen természetes, hogy még a legszegényebb családban is a szülők szabják meg, hogy kivel fog összeházasodni a gyerek. Annyiban "kötetlenebb", hogy nem döntik el már a gyerek születésekor és azért a gyereknek is adnak választási lehetőséget, de ez abban merül ki, hogy választhatsz x, y és z között. Nem ritkák a szerelmi házasságok sem. Van rá példa, de még mindig túlsúlyban vannak az előre "elrendezett" házasságok.

Ezen kívül a japánok nagyon tisztelettudóak. Az náluk elképzelhetetlen, hogy valaki a főnökét letegezze. Hiába dolgoznak egy olyan kis cégnél, ahol nálunk simán kialakul egyfajta családi viszony, vagy hiába gyerek koruk óta jó barátok, amint belép a munkahelyére, ő a főnöke és úgy is viselkedik. A munkahelyükre mindig kifogástalanul, öltönybe öltözve mennek. Még a legkisebb hiba az öltözködésben is megengedhetetlen. A tárgyalásokon is nagyon sok az íratlan szabály. Teáznak, beszélgetnek erről-arról (persze ezt is nagyon hivatalos hangnemben és feltételezem "hagyományos" témákról, mint pl. az angoloknál az időjárás) és csak aztán térnek rá arra, ami miatt találkoztak.

Domináns náluk a "testkultusz". Legalábbis olyan tekintetben, hogy pl. minden napot tornával kezdenek. Filmekben is sokszor látni, hogy a negyven emeletes irodaház tetején öltönyös fickók csinálják a karate mozdulatokat. Ez tényleg így megy. (Talán csak annyi eltéréssel, hogy nem feltétlenül küzdősportokat csinálnak. Pl. egyik ismerősöm egy japán cég magyarországi irodájában dolgozik, mint magyar tanár és ő mesélte, hogy azok a japánok például futnak. Minden reggel tízszer körbefutják az irodaházat és csak aztán állnak neki a munkának.)

De ami talán európai szemmel a legfurcsább bennük, az abból fakad, hogy náluk nem volt felvilágosodás. Náluk a mindennapi életet sokkal inkább a bushido határozza meg, mint az élet tisztelete, az emberi jogok és hasonlók. Gondolom láttál már animéket, vagy legalább hallottál róluk. Az európai ember sokszor szörnyülködik, hogy ezek milyen erőszakosak és a gyerekeket arra nevelik, hogy az erőszak mindent megold. Ez egy európai gyereknél igaz is. De a japánoknál egyáltalán nem. Ők nem azt látják ezekben hogy folyton verekszenek, hanem nekik ezek a mesék azt közvetítik, hogy milyen fontosak a hagyományos értékek. Becsület, család, otthon hasonlók. Bennük nem olyan erős az élet tisztelete. E-tekintetben is olyanok, mint a középkori európaiak. A nemes ügyért érdem meghalni. Csak annyi a különbség, hogy a nemes ügy Európában többnyire a kereszténység vagy a király védelme volt, míg náluk ez inkább személyes dolog. Bár persze a régi időkben nem feltétlenül csak a maguk becsületéért harcolhattak, hanem a felettesük, a pártfogójuk, európai fogalmak szerint a földesuruk becsülete védelmében. Bár a modern világban náluk sem gyakoribb, hogy valaki az utcán kardot ránt és leszúr egy másik embert, mert az megsértette őt, mint nálunk, de a mentalitásukban benne van.

Egy japán, kis túlzással, nem érti, hogy mit van fennakadva egy európai azon, hogy egy háborúban hány millióan haltak meg. Ha a háborúnak nem volt különösebb oka, akkor igen. De ha mondjuk egy felkelésről van szó. Mint pl. a délszláv háború, akkor ők nem értik, hogy mi a problémánk azzal, hogy a szerbek halomra gyilkolták a bosnyákokat. Nem mondom, hogy nekik ez természetes, de nincs annyira beléjük ivódva, hogy az ember egyedi és megismételhetetlen és hogy ölni bűn, meg hasonlók. Ha megérdemli, akkor igenis meg lehet ölni. És náluk sokkal "könnyebb" "kiérdemelni" a halált, mint azon nyugati országokban ahol egyáltalán még létezik a halálbüntetés.

Most hirtelen csak ennyi.

Bocsi hogy ilyen sokat írtam. Remélem hasznos volt.

Az ötödik lovas

Engem lehet, hogy le fogtok pontozni, de én eléggé máshogy látom, mint az utolsó válaszoló.

Az én élettársam japán, és a baráti köröm is az, ugyhogy ennek szellemében válaszolnék.

Pl. "Náluk az teljesen természetes, hogy még a legszegényebb családban is a szülők szabják meg, hogy kivel fog összeházasodni a gyerek." - ez szerintem abszolút teljesen hülyeség, ma már nem szokásosak az előre elrendezett házasságok. Mindenki választhat tetszése szerint.

Valamint ölni bűn. Ezzel a japánok is tisztában vannak... nincsen még egy olyan súlyos dolog, mint az öldöklés, főleg, mint a háború. Japán pont ezért tűzte ki politikai célul, hogy az elkövetkezőkben nem támad meg semmilyen más országot, csak ha őket éri támadás, akkor védekeznek. Ez utóbbi egyébként az alkotmányban is benne van.

Tényleg nagyon tisztelik egymást, beszédben, vagy mozdulataikkal mindig figyelnek arra, nehogy megsértsék a másik ember érzéseit. Bár természetesen barátoknál jóval kötetlenebb a dolog.

A munkaszeretet tényleg jellemzi őket, szeretik a rájuk bízott munkát pontosan és jól megcsinálni.

üdv

"ma már nem szokásosak az előre elrendezett házasságok."

Ezt én is kiemeltem. Csak annyit mondtam, hogy a szülőnek elég nagy szava van abban, hogy kit vesz el, vagy kihez megy hozzá a gyerek. Nem feltétlenül, mondják meg, hogy XY-hoz kell hozzámenned és kész, de nagyon erősen befolyásolják.

"Valamint ölni bűn. Ezzel a japánok is tisztában vannak..."

Ok nélkül egyértelműen. És a törvény bizonyára náluk is ugyanúgy bünteti, mint nálunk. Én a mentalitásról beszéltem, nem a mindennapokról.

"nincsen még egy olyan súlyos dolog, mint az öldöklés, főleg, mint a háború. Japán pont ezért tűzte ki politikai célul, hogy az elkövetkezőkben nem támad meg semmilyen más országot"

Japán mindig is elszigetelt ország volt. Egy korábbi válaszoló is mondta, hogy kicsit lenézik a külföldieket. Ezért nem is nagyon akarnának terjeszkedni. De érdekes módon a belháborúkkal, polgárháborúkkal soha nem volt semmi bajuk. Ha ok nélkül folyik, akkor természetesen helytelen.

Én nem ismerek személyesen egy japánt se, de közvetve nagyon sokat hallottam róluk, meg egyetemen is sokat tanultam, úgyhogy ezeket elég nagy bizonyossággal állíthatom.

Az ötödik lovas

ötödik lovas: na jó, akkor ebben az esetben 1:1 :D

neked is igazad van, nekem is :D

azonban ha tényleg ennyire érdekel az ország próbálj meg japánokkal beszélgetni (akár angolul, akár japánul) - ugy sokat meg lehet tőlük tudni a kulturájukról, stb-rol. Valamint akik Magyarországon tanulnak, azok általában szeretnek/szeretnének magyarokkal kommunikálni, főleg ha valaki érdeklődik az országuk iránt, annak csak örülnek.