A japán emberek mennyiben és miben mások természetre, viselkedésre, mint az európaiak vagy az amerikaiak?

Nekem vannak japán barátaim. Angolul beszélünk, írunk, ha azt mondom, hogy "Terminátor", vagy "Donald kacsa", tudják, miről van szó, én viszont nem mindig ismerem az ő mese- vagy filmhőseiket.

Udvariasak, elfogadók, érdeklődőek, de ritkán kérdeznek, mert nem akarnak tapintatlanok, vagy tolakodók lenni.

Nagyon fegyelmezettek, lehet rájuk számítani, ráadásul a legnagyobbakat velük lehet röhögni.

Összességében a japánok olyanok, mint mindenki más. Ha művelt, jólnevelt, intelligens japánokkal hozza össze az embert a sors, akkor nagyon kellemes a társaságuk, de ha műveletlen bunkókkal fut össze az ember, akkor az kész katasztrófa.

Visszafogottak, udvariasak, szabálytisztelőek, engedelmesek.

A legtöbb dolog iránt érdeklődnek - szívesen hallgatnak róla beszélni - de ők maguk nem nagyon néznek utána semminek, elég felületesek. Persze ez annak is betudható, hogy Japánban a munka kiteszi a nap 3/4-ét, és utána se kedvük, se idejük nincs másra.

Nagyon konvencionálisak. A nők elfogadják ott az "alacsonyabb" helyzetüket, sajnos (legalább 30%-a kevesebb fizetés, szülés után szinte tilos dolgozni, stb.) A férfiak gyakran fontoskodóak, de az életükbe nem fér bele sok minden a munkán kívül.

A munkát és a munkahelyi környezetet előrébb helyezik mindennél (a családnál is). Pl.: ha felszáll egy fiatal munkatárs és egy idős néni a vonatra, nem a néninek adják át a helyet - hanem a munkatársnak, amennyiben magasabb a rangja. A hétvégéket és a délutánokat is gyakran céges elfoglaltságokkal töltik, mert így illik, megköveteli a szokás.

Óvodák, bölcsődék szinte nem léteznek, és a nyugdíjpolitikájuk is nagyon elmaradott - a családoknak ezért egyrészt kötelességük összetartani, másrészt ez is az elvárt magatartás. Az öregek 70%-a körülbelül éhenhalna, ha nem lenne családja.

Vallásosak, de nem a mi fogalmaink szerint. Számukra nem okoz problémát a shinto, a buddhizmus és a kereszténység összehangolása, a legtöbb japán a 3 vallásból legalább kettőhöz tartozónak vallja magát, és gyakori az, hogy a házasodók shinto és keresztény szertartást is tartanak, a gyerekeket pedig megkeresztelik, de a szentélyben is bemutatják.

A házasság divatja múlófélben van, de még mindig sokkal erősebb, mint Európában pl.

A közös családi programok nem valami gyakoriak.

Létezik egyfajta céges banzáj - aminek tükörfordítással rangeldobás a neve - ahol a munkatársak pozícióra való tekintet nélkül bulizhatnak, tehát akár az is előfordulhat, hogy az alkalmazott hánytatja a főnököt - a szabály az, hogy emlegetni tilos ezt később, mintha meg sem történt volna az egész. Nem mindennapos, de eléggé bevett gyakorlat, tehát szerveznek ilyeneket.

Általában becsületesek, tisztaságkedvelők.

Háát az utolsó írt némi hülyeséget.. először ezeket korrigálnám:

Vannak óvodák, teljesen jók, magas szintűek, jobbak mint Mo.-n. A nők és a férfiak közti megkülönböztetés nincs a munkahelyeken, mert egyrészt az törvényellenes lenne, másrészt meg a nők nincsenek alávetve a férfiaknak.

A nyugdíjrendszer hasonlit a mo.-i rendszerre (csak annál jobban meg van szervezve), a nyugdíjasok megélnek a nyugdíjukból normálisan, míg hazánkban ez néha kétséges:S

De gondolom nem erre volt kíváncsi a kérdező:P

Tehát természetre nyugodtabbak, kedvesebbek egymással az európaiaknál, tehát segítőkészek, tisztelik egymást és egymás érzéseit.Nem tesznek fel olyan kérdéseket, vagy olyan megjegyzéseket, amivel megbánthatják a másikat. Toleránsak, nem nevetnek az emberen, amikor megbotlik, vagy leejti a kezében vitt féltucat könyvet, hanem rögtön odamennek és megkérdezik, h minden rendben van-e. Ezen a téren az európaiak is tanulhatnának tőlük. Kevesebbek a viták, nagyon ritka, h valaki felemeli a hangját vmi miatt. Érzékenyebbek az európaiaknál, kis dolgokon sokat tudnak lelkizni.

Nem mutatják ki az érzéseiket , nem szokás az utcán csókolózni, meg órákig ölelgetni egymást.

A munkában alaposak.