A fiataloké a világ?

Gondolom azon még nem nagyon gondolkodtál, hogy a "muterod" ad neked kaját kisgyerekkorodtól fogva, valószínűleg benne volt egy kis kiadása rád az évek folyamán, nem is létezhetnél, ha nem áldozna rád...

Nézd, az eljárkálással meg ilyenekkel semmi bajom, ilyen mindig is volt, de ma már mintha túl lenne mindenki ezen a határon... a fejébe száll mindenkinek ez a korai csajozás/fiúzás, mindenki egoista lesz, egy szintre emeli magát a tanáraival, ami nem is csoda, hisz köztudottan sok gyereknek több a zsebpénze, mint szegény tanár amennyit keres. Tanulásra meg sz*rik mindenki, az úgysem kell, ha vannak a kapcsolatok. Na ez a másik kedvencem, ez a kapcsolatok-mánia. Mindenki így akar munkát. Én nem tudom, de nekem így aztán nem kéne. De jó lenne, ha lennének még derék, becsületes régi magyar emberek... Meg a másik, hogy ez a beb*szósdi-megdugósdi-drogozás már nem "az ártatlan kisgyerek fiatalon kipróbál pár hülyeséget, hogy tapasztalt felnőtt legyen"-kategória szerintem. Meg itt vannak a fura divatok, fiús lányok, lányos fiúk, amerikai tinisorozatokon nevelkedett, apuci pénzén vásároló hülye kis tinilányok, akik mindenkinek megmondják a frankót és azt hiszik, jhog olyan k*rvűra felnőttek. Hogy a sok nyálas facebook-idézetről ne is beszéljek... úgyse hisz az ilyen hülye közhelyekben senki, mindenki orrba-szájba félred*g... hol vagyunk mi még attól, hogy olyan szellemi szinten legyünk, mint amilyet ezek az idézetek sugallnak? Hát én azokat a barátaimat, akik szerintem normálisak, nem ilyennek látom, mert nem ilyenek. Nekem 18 évesen pl. máig rejtély, hogy miért jó inni. Melyik része a jó? Az eleje, (megjegyzem, se a sört, se a bort nem bírom, azt se értettem soha, hogy mi a jó az ízükben, a sör k/rva keserű, a bor meg savanykás, szerintem aki ebben a korban ezt finomnak találja, csak az agyát játssza...) amikor még csak "éget", amikor tántorogsz, esetleg amikor hánysz? De komolyan nem értem. Én amikor behánytam, nekem az elég is volt. Ráadásul amellett, hogy szar volt a gyomrom egy fél napig, még hülyén is éreztem magam a haverjaim előtt...