Szerintetek jó lenne, ha a magázódás kikopna a magyar nyelvből?

Én egy javaslatot szeretnék tenni: hogy még választékosabb és különlegesebb legyen a nyelvünk, vezessük be a tegeződés és magázódás mellé még pluszba a _mázsázódást_, amivel a nálunk súlyosabb embereknek adjuk meg a tiszteletet: köszönés "Jó fogyást kívánok", megszólítás "mázsa" + 3. személy. Pl a "Szia, mit adhatok neked?" helyett "Jó fogyást kívánok, mit adhatok mázsának?" Ismeretlen dagikat először csakis mázsázni illik, aztán a kettőtök közül a kövérebb felajánlhatja helyette a tegeződést.

Csudajó lesz, már készítem is elő a popcornt!!!! :"D

Én is szeretek magázódni. Ez szerintem a tiszteletadás jele is, azonkívül, ha mindkét fél magázza egymást, az részemről teljesen rendben van, mert nincs alá-fölé rendelt viszony, amivel sokan érvelnek az egész ellen.

Illetve ezzel is megkülönböztethető, hogy ki milyen viszonyban van velem. A tegeződést csak a családomban és barátokkal illetve közeli kapcsolatban használom, meg aki esetleg felhatalmazott rá.

Szerintem teljesen rendben van. Így a munkámban is az ügyfelek tisztában vannak vele, hogy nem a haverjuk vagyok (bár sokszor próbálkoznak a tegeződéssel, hogy így valamiféle előnyhöz jussanak vagy lekezeljenek és nehezményezik egyesek, hogy én csak magázódni szoktam velük).

Nem lenne jó.

Nem annyira a tiszteletadás szempontjából, hanem a különbségtétel miatt. Hogy a közelebb lévőket tegezzük, az ismeretleneket addig ne, amíg ki nem derül, hogy közelebbre engedjük magunkhoz vagy nem. Hivatalban is jobb. Középiskolában-egyetemen is.

Nekem semmi bajom nem lenne, ha évtizedekig Frau Müllernek hína a szomszédom vagy munkatársam. Sokkal egyszerűbb, mint tegezéssel távolságot tartani.

Szerintem az változott, hogy sok olyan ember él Mo-on, akik nem tudnak magázni, és felnőtten már megtanulni sem tudnak, azért inkább nyomják a saját fogyatékosságukat, hogy elfogadott legyen.

Volt egy beszélgetés az "angol" híreket olvasó igazából már öreg férfivel, aki 56-osok gyereke. Nem tud magázni.

A külföldön felnövők magyarul csak olyan közeli emberekkel találkoznak, beszélgetnek, akiket Mo-on is tegeznének. Hiába van körülöttük idegen nyelven magázás is, magyarul nincs olyan helyzet, hogy használni tudnák.

"Erdekes, 20-25 eve senkinek nrm volt problemsd a magazodas. Mindenki tudta az illemet, tudta kit hogy szolitson meg."

80-90 éve meg senkinek nem okozott gondot, hogy a másikat méltóságos úrnak, nagyságos úrnak kell hívni, vagy elég a tekintetes úr. Mindenki tudta az illemet, tudta, kit hogy szólítson meg.

Lehet, hogy száz év múlva a magázódás is épp ilyen röhejes lesz. Kicsit sajnálom, mert van annak egy hangulata, amikor valakivel áttérsz magázásról tegezésre, ugyanakkor sok mindenben könnyebb lenne. A nyelvek meg változnak, ha tetszik, ha nem; az, hogy nem ugyanúgy beszélünk, mint a honfoglaláskor, nem IQ kérdése.